Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.

37 képezett területhez új részleteket hoztunk napvilágra. A lyuksorral ellátott, cölöpökön nyugvó talpgerenda újabb része került elő. A kitűnően hegyezett tölgyfacölöpöknek egész sorát (17 drb) találtam ismét. Kettőnek a felső vége égéstől volt elszenesedve. Egy mellé gyámolkarót vertek s a kettő közé még egy harmadik erősítő kis karót, melyet a panyolai ember „titók"-nak nevez. Az egyszeres palánk cölöpjei folytatódtak. Az uszadékfákkal, rőzsetörmelékkel vegyes romhalmazból, a felszin alatt 6 és fél méter mélyen, a cölöpök tövénél 4 drb cserép, egy köpűs vastárgv, 4 drb nyeleskés és egy vesszőből font haltartó kerültek ki. Utóbbi fűzgallyból készült. Laposra nyomott formáját óvatos kibontás után lerajzolhattam. Hossza 150, szélessége 60 cm. volt. Különben teljesen elkorhadt. (Fig. 12. kép.) A feltárt összes faanyagot szokás szerint felszedettem, csak a parttőben levőket hagytam meg, melyekhez a legközelebbi ásatáskor igazodunk. Fig. 12. kép. Haltartó maradványa a VI. panyolai ásatásból. 6 és 1J, m. mélyen a felszin alatt, a cölüpös romok mellett, agyagba ellapulva feküdt. Levegőre jutva porrá mállott. Középkori magyar halászeszköz. H. 150, legn. sz. 60 cm. Szerző eredeti rajza után. A VII. panyolai ásatás hivataH elődöm váiatlan elhalálozása mbtt két év múlva, 1937 augusztus 24—31-ig folyt le. A gulácsi oldalon, a túrtői palaj (= lapály) víz alatt volt akkor s azért a Zsarókert szilvafái alatt, a balparton ütöttem sátort. Különben a nyílt sík palajt, mint tanyázó helyet, jobban szeretem az erdőnél. Ösztönösen érzi az ember, hogy a síkon szét lehet tekinteni, minden közeledőt jókor észre lehet venni, míg az erdőben bujkálni nem szokásunk.

1

1 Mivel a Tisza a VI. ásatással lenyesett partot tovább nem tördelte, legfeljebb a fagyökerekkel átszőtt felső réteg alatt