Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.

34 Mielőtt azonban ennek a gyönyörű kutatóútnak az ismertetésébe kezdenék, foglalkozom a panyolai tölgyfaépítmény legújabb leleteivel, a VI. és VII. ásatás eredményeivel, bár az előbbi 1935-ben, utóbbi pedig a szamosmenti út után néhány héttel történt. A panyolai tölgyfaépítményről eddig többrendbeli kisebb nagyobb dolgozatom jelent meg.

5 Az 1935-ös VI. ásatás eredményét az erről az évről szóló múzeumi Évkönyvben csak röviden érintettem (76. lap). Mind a VI., mind az 1937. évi VII. ásatás eredményeit összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy ez építményről alkotott legutóbbi feltevésünkön semmit sem kell változtatni. Most is csak azt mondhatom -— ama mindenkori fenntartással, mely szerint esetleges későbbi leletek, napfényre kerülő új részletek nézetemet megváltoztathatják —, hogy a panyolai tölgyfaépítmény, ez a Tisza segítségével az Alföld testéből kioperált rejtély nem egyéb, mint egy fából és földből alkotott alföldi erősség (palánk) mocsaras talajon, ártérbe épült változatának megmaradt romja, amint ezt „Előtanulmányok stb." című, jelen dolgozat 5. sz. jegyzetében idézett füzetemben részletesen elmondtam és bizonyítottam. Hogy ez a romhalmaz miképpen került 6 m. mélyre a mai felszín alá, erről az igen érdekes, szintén alföldi rejtélyről dr. Scherf Emil m. kir. főgeologus, helyszíni munkatársam fog egyszer beszámolni. Egyelőre ő is várja a fejleményeket. Az bizonyos, hogy aki eddig a panyolai tölgyfaépítmény problémájával foglalkozott, első pillanatban nem azt látta benne, ami eddig a legelfogadhatóbb és a legtöbb érveléssel, bizonyítékkal alátámasztható : a faerősséget, hanem az általunk is felemlegetett különféle elméletek valamelyikét (úttest, partvédelem, malomgát stb.). Szakemberek, vízimérnökök eleinte malomgátra gondolnak, de csak addig, míg a sövényrekeszek közé döngölt egykori agyagfalat tartó nagy talapzat szerkezetének keresztmetszetét meg nem látják, azért az építményre vonatkozó két legfontosabb ábrát jelen dolgozatomban újra leközlöm. (Taf. I. tábla és Fig. 10. kép.)

6 Míg az első négy ásatással a kettős töltött palánk nagy talapzatának és a hozzá csatlakozó egyszeres palánknak feltárását és felszedését végeztük el, addig az V. ásatástól kezdve a feltárási munkálatok a védőfalakon belüli, tehát a védett és lakott terület egy kis részét hozták napfényre. Az V. ásatás a nagy fatalapzat belső oldalán 2 m. széles sávot tárt fel. Itt mutatkoztak először a település, a lakóhelyek cölöpmaradványai (12 drb 60—120 cm. magas cölöp), rőzsefonadékkal keveredett szarufák, szaruülők, egy 4y

2 m. hosszú tölgyfalétra félága, megmunkált ágas, lyuksoros talpgerenda stb. Az egész romhalmaz mintegy 18 m. hosszúságban.

7 Ezek