Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - Néprajzi és régészeti kutatások, felderítő utak, gyűjtések és tanulmányok 1937-ben

28 zsákba, mely ilyenkor felakasztva lóg és benne egy gyermek tapossa keményre a gyapjút. Mindenféle pásztormutatványok műsorszerinti produkálásai ilyenkor rendszerint nem sikerülnek és azért célszerűtlenek. Június 6-án Sőregi igazgató a Hortobágyi Múzeum újrarendezése és gyarapítása ügyében tárgyalt a helyszínen Schenk Jakabbal, a Magyar Madártani Intézet igazgatójával, aki akkortájt a Halastó madárvilágát tanulmányozta. Schenk igazgató megadta a pusztai múzeum madárgyüjteményére vonatkozó szaktanácsait. Ugyanaznap a múzeumigazgató megtekintette a csárdabeli vendégszobáknak magyaros ízlésben, egyenesen a naiv pásztorművészet motívumainak felhasználásával, Mailász Gitta budapesti iparművésznő által készített díszítéseit. Az idegenforgalmi központ vezetőségének törekvése dicséretreméltó. Az idegennek minden vonatkozásban magyarosat kell nyújtani. A kiváló iparművésznő éppen az által, hogy elgondolásait a keresetlen naivság és primitívség jegyében jutatta kifejezésre, fel tudta ébreszteni minden szobában azt a hangulatot, melyet ilyen helyen mindenki szívesen élvez. A Déri Múzeum tárgyi anyagával állott a művésznő rendelkezésére. * Július 8-án a már elkészült díszítéseket újra megtekintette Sőregi igazgató a csárdában s megtette észrevételeit. Ugyanaznap alkalma nyílott a törzsgulya tenyészállatainak törzskönyvezéséhez szükséges bélyegzést végignézni. A vásártéri karám elkerített részébe terelik a kiválogatott teheneket és borjakat. &—10 gulyásbojtár áll rendelkezésre ez állatkínzó művelethez. A számadó kijelöli a sorrakerülő jószágot és egy gulyás hosszú rúdra akasztott kötélhurkot lök a jószág szarvára, borjúnak a nyakára. Két bojtár ekkor elkapva a kötél vé?ét, szorosra húzza a hurkot s megkezdődik a küzdelem, az állatnak a karámhoz való húzása. A markos legények a kötél végét egyszer a karám gerendájára csavarják s mikor a kétségbeesetten ide-oda ugráló, kapálódzó, bőgő állat hánykolódásával véletlenül lazít, abban a pillanatban közelébb rántják a gerendához. Végül is feje a gerendához ér s akkor a tehénnek a szarvára sütik a jelzést, borjúnak pedig a fülére nyomják. Utóbbit lángkorommal kenik be s a pásztorok ,,detoválás"-nak nevezik (tetoválás) a durva műveletet. A szarvjelzéshez széntüzben izzított vasbélyegzőt használnak. A törzskönyvezést a minisztérium kiküldöttje végzi. Előfordul, hogy nagy, erős marhával nem bír a bojtárság. A halálra ijedt jószág megveti a lábát s egy lépést sem enged tovább. Akkor nagy üggyel-bajjal a derekára, a hátsó combja felé hurkolnak egy kötelet. Jól meghúzzák, mire az állat meg-