Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

149 Az ól fejlődésének második bizonyítékát a nyári állásból való kialakulása szolgáltalja. A debreceni tanyákon majd mindenütt találhatunk egy 6—8 ágasra állított padlás- és falnélküli, szalmával fedett nyári állást. Meleg időben hűvösölők ezek. A tetejük vízszintesen fektetett gerenda, erre rakják a szalmatetőt. Télen az ágasok közét szalmás trágyával töltik ki, valami ideiglenes jászlat ütnek benne össze és kész a téliól. Ugyanaz a forma, amit Bátky idéz bizonyítékul a kirgiz pásztorkodásból.

5

5 (Fig. 10. kép.) Fig. 10. kép. Nyári állás. Debrecen, Bánk. A jószág védelmére emelt épületek nagy mérete és változatossága mellett feltűnő, hogy a teleltető pásztor védelmére alig volt épület. „Nem vót nagy gond az emberre" — mint az öreg pásztor mondja. Az egykori pásztorkunyhók alakját ma már csak elbeszélés után, képzeletből kell visszaállítanunk. Ilyen volt a hegyes kunyhó, amelyet néha még igen kezdetleges alakba?! ma is meg lehet találni. 1936 telén a Kovácsné kaszálójában a magyar juhász a karám mellé kb. 20 kéve szép hosszú nádkévéből állított egy kerek alaprajzú nádkúpszerű kunyhót. A kunyhónak nyugat felé nézett a kis alacsony ajtaja. Az egyS

5 Bátky Zsigmond : NNY. id. b.