Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

197 fektetett ágakon van a szalmatető. Tavasszal a fedelet felaljazzák, alomnak használják, ősszel 20—30 szekér szalmával újra befedik (Fig. 7. kép). A karám kapuja nyugat felé nyílik, szélessége 3 m. Míg a juh nem ellik, a karám belseje nincsen elválasztva. Elléskor azonban egy alacsony deszkakerítést tesznek be, ezzel elkerítik a kaputól jobbra a bárányok helyét, balra pedig a szoktatót, ahova azokat az anyákat lökik be, amelyek nem akarják vállalni a fiaikat. Régebben a takarmányt a földről ette a juh, csak a fiasjuhoknak volt alacsony jászla, ma már rácsból eszik a meddő juh is. A rács a belső ágasokhoz van állítva az eresz alá. Bent azonban csak nagyon rossz időben kap enni a juh, mert itt a szűk helyen nagyon töri, gyilkolja egymást (Fig. 8. kép). Fig. 8. kép. Juhkarám. Debrecen, Bánk. A sertés egykori rideg-, vagy félrideg- tartásának nyomai ina már majdnem eltűntek a debrecenkörnyéki erdőségekről. A disznót akolban tartják, ez rendesen deszkából van. Az akol egy része valami félereszes szín, nagyon hideg télen ezt körülrakják lótrágyával, hogy nagyobb meleget tartson. Valószínűleg egészen új, bár több mint negyven éve meglevő, a Jóna-tanyán levő, földig érő, ereszes nádtetejű disznóól, amelynek hossza 20, szélessége 7, magassága 350 m. (Fig. 9. kép). A sertés második fiaztatása rendesen Andrásnapkor van. Ilyen esetben a malac erősebb védelmet kíván, ecélból valami melegebb épületet emelnek neki. Ez a kec vagy kutrica. Régebben ez földbeásott, befedett ól volt, ma már fennálló épület, lótrágyával körülrakva, náddal, szalmával fedve és lepadlásolva. Legfejlettebb teleitető-épületek az ólak, ezek azonban ridegjószágtartásra sohasem szolgáltak. A debreceni tanya legelső formája a tüzelősói volt és ez csak kevés s mindig az