Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

184 Ha ehhez az adathoz hozzávesszük azt is, hogy egészen a mult század elejéig a debreceni határban az öreg emberek emlékezete szerint csak őszi vetést tettek, tavasszal legfeljebb kölest vetettek, tengeritermelés, külön kiszakított tengerinyilasokban folyt, nagyon jellegzetes gazdasági szerkezet áll előttünk. A nyári legelőről a jószág a tarlóra húzódik, majd később, a hó leesése után takarmányt kap. A nyári legeltetés befejezésével megkezdődik az öszölés. Ez minden jószágfajtára más időpontban, más módon és más helyen történik. Öreg pásztorok emlékeznek még rá, de a levéltári adatok is bizonyítják, hogy minden jószágfajta két néven legelt a debreceni legelőkön. Az 1714-i összeírás szerint járó ökröt, gulyabeli marhát, járó és ménesbeli lovat különböztettek meg.

36 Később a nagyjószágból, igást és heverőt, juhból meddő és fejősnyájakat emlegetnek. A járóökör, ló, igásjószág nyáron is csak akkor jár a legelőn, ha erre ideje jut. Télen istállóban kötélen áll. Jellemző erre a ma már kihalt debreceni szokás, hogy a szántás befejeztével az igásjószággal a kocsis vagy a béres kiment egy-két hétre a Hortobágy mellé, hevertetni. Míg valamennyire feljavult a tavaszi munkában lenyűtt igásjószág, addig kint maradt vele. A gulyabeli, szilaj, tőkemarha, ménesbeli ló fedél alá csak nagyon hideg" télen kerül, amikor aztán takarmányt is kap. A kétféle jószágtartás közt a régebbi időben nagy különbség volt, de ez a különbség ma már elenyészett. Az őszölés inkább a kezesen tartott jószágoknál és a juhnyájaknál volt szokásban, a szilaj marha ameddig lehet, a legelőn marad. A debreceni kocsisnóta szerint : Megszabadult mán az árpatalló, Nem kell mán a kocsisnak a bíkó ; Elereszti szabadra a lovát, Felkeresi a rigi babáját. A tarlószabadulással a jószágállomány egy része itt talált legelőre. Aratás után a tarlót felveri a tallógaz, sárkerep, perje, tisztesfű, muhar és az elhullatott gabonamag. Ha megkaszálják, ez lesz a tallószina. Rendesen nem érdemes megkaszálni, ellenben jó legelőt talál itt a juh, sertés és a ló. A lovat aratás után majd minden gazda hazavezeti a ménesről. Egyrészt már ekkor nincs jó legelő a Hortobágynál, meleg van, sok a fireg, a szúnyog és légy, kínozza a jószágot, amelynek nincs megállása, nem tud legelni, ezért tarlóra szinte teljesen szétverik a ménest. A cifracsikós ideje ekkor már kitelik, csak a renyhecsikós, ki egyúttal gulyás is, marad kint a pusztán. Régebben azért is haza kellett h Tan. jkv. 1714 : 430. 1.