Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén
182 E történeti előrebocsátás után — amelyre szükségünk van azért, hogy Debrecen környéki pásztorkodásban kétségtelenül meglevő, bár a földrajzi és gazdasági szerkezet miatt csak korlátozott mértékben érvényesülő nomád elemeket helyesen értékelhessük—, térhetünk át a jószágteleltetés módjának ismertetésére. A Hajdúságon teljesen hasonló folyamat játszódott le a XVIII. század derekán. A szántóföldön a földmüvelés elég rövid nyári időre korlátozódik, szemtermelés folyik, kapások nincsenek még, a tavaszi vetést az árpa és a köles jelenti. A termelés vetéskényszerben történik, tehát a határ nagy része ugar, legelő. Debrecennek is, a hajdúvárosoknak is van nyári legelője, kaszálója, szántóföldje. A nyári legelőn tanyázó jószág ősszel a szántóföldre, kaszálóba húzódik, míg a hó le nem esik, az avarban cserkészik, azután pedig a kaszált takarmányt éli fel. Debrecenben még az is hozzájárult ehhez, hogy a polgároknak területileg is külön volt a szántóföldje és a kaszálója. így egyik helyről a másikra vonult a jószág. Az alábbiakban ezt a l'élszilaj, helyét változtató pásztorkodást ismertetjük a városi jegyzőkönyvek adatai, öreg emberek emlékezete és a ma is meglevő pásztorszokások, építmények alapján. Ez a helyét változtató pásztorkodás szerkezetében ugyanaz, mint a kirgizek és baskírok állattartása. 2 7 A nyári és téli tartás más-más helyen az időjárásnak megfelelő alakban folyik. A mult század eleiről való hajdúvárosi statutum az egész téli jószágtartást hűen ábrázolja : „Az őszi vetéseken tilos a legeltetés. Minekutána az élettakarás és behordás a szántóföldeken véghezmegyen s Szt. Mihály-nap után azok felszabadulni mondatnak, lehet ugyan jó renddel a barmokat az egész határon legeltetni, de soha meg nem kell engedni, hogy a jószágok az őszi vetésekre bocsáttassanak, mert ez által felette sok romlások és szenvedhetetlen károk okozódnak a szántóvető gazdáknak, melyre nézve mindenik városon szokásba kell venni, hogy az őszi vetések, ugariások egy tagban külön-külön tétessenek és azok szoros tilalmasban tartassanak. Mi már továbbá az egész határon levő tilalmasokat illeti, múlhatatlanul szükség, hogy mindennémü szántó és kaszáló földek, melyek mezők, legelők és nyomások mellett vannak, jól felárkoltassanak." 2 8 Hasonló intézkedéseket találunk Debrecenben is a XVIII. század végén. Először csak a kaszálókban engedik meg az őszölést és a teleltetést, a vetéseken, a szántóföldeken megtiltják. 2 9 . i':. .", ; 'ti 2 7 Almási : Vándorlásaim Ázsia szívében, 126. 1., Tagán Galimdsán, Ethnographia. 1937 : 71. lap. 2 8 Hajdúvárosi statutum 1816-ból. Közölve Herman Ottó: A magyarság nagy ősfoglalkozása. 322. 1. 2 9 Relatum est. greges ovium per pastores inter semeta pasci solere ac per hoc damna segetibus inferri, mire a tanács utasítja a mezőinspectorokat a jószágok kiveretésére. Tan. ikv. 1790 : 150. 1.
