Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén
203 E közvetlen és közvetett bizonyítékok alapján tehát bizonyosnak tekinthető, hogy a debreceni ridegpásztorkodás gyökerei csak a XVII. század végéig nyúlnak vissza és e feltevés minden bizonnyal megállja a helyét a hajdúsági területre is* mert a településforma a kertes városok eredeti alakja, nem a rideg, hanem a házkörüli nagyobb méretű, legjobb esetben félrideg módon való jószágtartást bizonyítja. Mihelyt a XVIII. század elején a viszonyok nyugodtabbak lettek, a jószág kiszorul a kertekből a mai legelőkre és a szállásokra, a kertek elvesztették eredeti jószágtartó jellegüket. 1 1 A legelőn és a szállásokon pedig már egészen másként folyik a feleltetés, mint a kertekben folyhatott. A kerteknek a hajdúvárosokban ismert formáját Debrecenben is feltaláljuk, de előbb mint ott, már a XVII. század második felében. Rendkívül kevés és szűkszavúak az adatok, amelyek erre vonatkoznak. E századbeli két adatunk közül az egyik szőlőskertről beszél, melyet szérűskertnek is használnak. — ,,A szőllős kertekben nem leszen senkinek is szabad életet rakni. Esszerént Konyári Szőts István, ha most oda rakta, ennek utánna ezt ne cselekedje és a szalmáját is onnét elhordassa." 12 Határozottan ólaskertet említ az 167'2-ős tanácsi határozat, amely szerint a „város árkától 25 lépésig nem szabad kerteket építeni, azontúl pedig az istállók a túlsó részen építtetődhetnek". 13 Valószínű azonban, hogy ezek az istállók hamar eltűntek, a ridegpásztorkodás nagyobb méretűvé való fejlődésével, legalább is már 1724-ben a szőlőskertekben különbséget tesznek a „belső ganéjos helyeken levő és a külső szőllős kertek" között, ami nagyon valószínűvé teszi, hogy az előbbiek a jószágtartókertek helyén keletkeztek. 1 4 A kertek jelentkezése a nagyméretű csordatartással, megszűnésük pedig a ridegpásztorkodás kialakulásával esik időbelileg egybe. A jószágtartásnak mai, a földműveléssel kapcsolatos és az évszakok váltakozása szerint meghatározott alakja a XVIII. század elején alakult ki. Ettől kezdve találunk eleinte kevés, majd mind gyakrabban jelentkező tanácsi határozatokat, amelyek azt célozták, hogy az állattenyésztés és földművelés érdekei egymásmellett megférhessenek. Mert míg a földművelés, legalább is a házi szükségletre való termelés, az első tanyatelepülések helyén megelőzte az állattartást, 1 5 addig a XVIII. század végén egyenesen kikényszerítette a gazdákat a hortobágyi legelőre. Végrendeletek. 47., 59., 72., 78., 86., 88., 90.. 91. számú. Vár. ltár. Csűrös : Debreceni Diárium. 1668—82. Tört. Tár. 1909 : 533., 535., 538., 540—42., 1910 : 62., 63., 223., 253. 11. 1 Györffy István : Az alföldi kertes városok. 1 2 Tan. jkv. 1665 : 312. 1. 1 3 Tan. jkv. 1672 : 312. 1. 1 4 Tan. jkv. 1724 : 122. 1. K 1 5 V. ö. Dr. Balogh István : Debreceni tanya. 4—5. 1. i t l. 10*
