Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról

173 és csoroszlyával. Előfordul az adásvétleknél egy 20 forintos paripa (1708), száz forintot érő hat ökör (1657), ötven frt értékű két jó ökör és tizenhat frtot érő bornyas tehén (1708), máskor egy süldő (1732). Kivált idősebb emberek, özvegy asszonyok olyan módon idegenítették el házukat, hogy annak valamelyik zugában holtig megmaradhassanak, az új gazda „szomorítás, molesztálás nélkül szenvedje el őket". Volt aki „szállással, meleggel holtig való eltartást" kötött ki maga részére. Másik „meleget, és vizet" biztosított magának. Egy cívisünk azzal a feltétellel adta el a házát a vejének, hogy néki ebédhez, vacsorához minden nap egy icce bort tegyen az asztalára. Nánási Oláh Mihály hajdúkerületi főkapitány a mult század elején házat vévén a Piacutcában (most 18. sz. a.) a 20,500 rh. frt vételárat megtoldotta egy hordó tokaji asszúborral, két hordó tokaji ordinaré borral, tíz köböl tiszta őszi búzával, egy jó fejős tehénnel és ezenfelül a ház előbbi tulajdonosát családjával együtt holtig meghagyta egy kétszobás lakásban és asztalos műhelyében. Az utolsó példáért, amelyre kivált a nummizmatikusok figyelhetnek fel, visszaszállunk kétszáz évvel hátrább. Nemes Gyursa János ötvösmester 1637-ben 215 görög tallérért vette meg özv. Kovács Istvánné Csapó-utcai házát. Nótáriusunk világosan görög- és nem birodalmi tallért írt be az esetet megörökítő jegyzőkönyvbe. Görög feliratú érmet abban az időben sehol sem vertek. Tehát olyan antik görög érmekre gondolhatunk, amilyeneket akkor tájban Debrecen környékén valahol mint ősrégi rejtett kincset nagy tömegben találtak és a találók az ötvösmesternek adták el. A mult század 70-es éveiben történt hasonló esetről tesz említést gróf Dessewffy Miklós, följegyezvén, hogy az akkori debreceni cívisek ezüst gombjai régi barbár pénzekből készültek.

6

5 10. ábra. Gádoros földház a Pácon " Gr. Dessewffy Miklós Barbár pénzei. Budapest, 1910. Előszó.