Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - Néprajzi és régészeti kutatások, felderítő utak, gyűjtések és tanulmányok 1937-ben
18 rögöt fürkészi, mint az idegen világnak cifra ormait. Szeretnénk, ha ez a magatartásunk, az ebből kisugárzó magyar akarásunk beleedződnék a magyar ifjúság lelkébe ! Hisszük, hogy a nem szűnő példaadás a legjobb tanítómester és az így nevelt tanítványok a legkitűnőbb harcosok ! Aki nem járja örökösen a magyar pusztákat, falvakat, az el sem tudja képzelni, hogy mennyi megoldatlan kérdés vár még az ifjú tudós nemzedékre a tudomány jóformán minden ágazatában ! Multévi kutatásaink felsorolásával, ismertetésével egy-egy fénysugárt kívánunk vetíteni a magyar élet, a magyar föld ezer és ezer, jóformán ismeretlen jelenségeire, megnyilvánulásaira, melyek mint a tavaszi hópelyhek, lehullásuk után szemünk láttára enyésznek el... * Dr. Balogh István múzeumi gyakornok, legifjabb derék munkatársunk április 3—4-én a Hortobágyon és a Bánkon a tavaszi jószágkiverést tanulmányozta. A kihajtás vagy kiverés a jószágteleltetés befejezése. Balogh gyakornok gyalog indult a hortobágyi csárdától. A Keserű-erdő melletti városi bikaól déli korlátjához állítva egyszeresen korcolt nádszárnyékot talált. Ott telelt a juhász a nyájával, bizonyságául annak, hogy ma is van még szilajjószág. A tíz lépés hosszú nádfal enyhében volt a juhállás, közel hozzá a szalma, melyet a juhász alomnak használt. A nyitva hagyott vasalóban a tűz körül voltak a szalmafekvőhelyek, melyeken a telelő juhászok tanyáztak. Ez igen értékes és becses megfigyelés figyelmeztető arra, hogy a legközelebbi télen idejében kell a pusztai jószágteleltetőket felkeresni. — Innen továbbhaladva, a Szakmári-telken már kint találta a csikóst. Takarított és javítgatta a vasalót. Odébb a Szász-telken még üres volt a tanya, ellenben a faluvéghalmi gulya- és ménesjáráson már szintén munkában találta a pásztorokat. Ezek is a tanyát tatarozták, javították. Egy gazda kivezetett lovait éppen akkor adta át a számadónak. A halasközi gulya- és ménesjárásokhoz a vízállások miatt csak nehezen jutott. Itt Nagy András csikós néhány teleltetésre vonatkozó adattal és egy még ismeretlen nótával jutalmazta a kutató fáradságát. Ennek szövegét itt közöljük : Amott legel hat pej csikó magába' Mind a hatnak rézbíkóba' a lába. Eriggy, babám, térítsd vissza a csikót, Szereljük le a lábárúl a bikót. Lereszeltük a lábárúl a bikót, Na most, babám, merre hajtsuk a csikót ?
