Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Figyelő - Néhány adat a magyar juhtenyésztés múltjához

II. RÉSZ. FIGYELŐ. I. Néhány adat a magyar juhtenyésztés múltjához. l)r. Mankó Béla, a debreceni egyetem tudós állattan professzora egy valóban hézagpótló művel ajándékozta meg a szakembereket és a nagyközönség tudományok iránt érdeklődő részét egyaránt.

1 E terjedelmes munkát ugyanis nemcsak a szorosan vett szakemberek, hanem a nagyközönség is •— amennyiben érdeklődik a magyar állattenyésztés múltja iránt —, nagy érdeklődéssel és haszonnal forgathatják. E művében, mint már több hasonló tárgyú értekezésében, a magyar állattenyésztés történetét olyan adatokkal egészíti ki és tereli egészen új irányba, amely még eddig a szakemberek előtt is ismeretlen vagy homályos volt. A legutóbb megjelent műve éppen Debrecenben tarthat a legnagyobb érdeklődésre számot, mert hiszen a magyar juh tenyésztése a legnagyobb mértékben Debrecen környékén és a Hajdúságon maradt meg a mai napig változatlan formájában. E kipusztulásra ítélt magyar juhfajtát ismerteti dr. Hankó Béla részletesen, beállítva a magyar gazdaságtörténet keretébe. Ismerteti a magyar juh vándorlását, hazánk területén élő, zoológiai lag közeli rokonfajtákkal együtt. Ez utóbbi részhez óhajtanánk minden kritikai cél nélkül, pusztán kiegészítésül néhány adatot hozzáfűzni. Ezek az adatok a könyv természetének megfelelően nem is nagyon illettek volna bele, de az egyes tájfajták jelentkezésének, elterjedésének időpontjára nézve némi következtetést engednek. Hankó Béla szerint a török hódoltság vége felé, tehát a XVII. század második felében hegy- és dombvidékeinken az oláh racka, az Alföldön pedig a magyar racka volt elterjedve, sőt a század vége felé csak e fajták lesznek az uralkodók, aszerint, hogv milyen népelem foglalkozik a juhtenyésztéssel. Hankó Béla módszere alapján következtetve, valószínűvé válik 1 Hankó Béla : A magyar juh eredete, múltja és jelene. Debrecen, 1937.