Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.

87 a legnagyobb harcsára, úgyhogy a szembejövő harcsa jobbfelől került. A hal ilyenkor el van „álmélkodva" s nem törődik a veszedelemmel, csak a finom csemegével. Varga szigonyával résen állva, engedte a harcsát maga mellett keveset elúszni és abban a pillanatban, kissé hátrafelé döfve, teljes erővel belevágta a szigonyt a nagy hal nyakába. A harcsa az elengedett szigonnyal menekült, a kötél utána bomlott és a hajót a halálosan sebzett szegény állat vontatta maga után. Ilyenkor a feszült kötél irányában kormányt kell tartani, míg a hal bírja. Ezúttal a harcsa valami nagy fekvő törzs alá került, mire a kötél rettenetesen megfeszült és a szigony kb. 1 y

2 kiló hússal kiszakadt az állat testéből. Az ifjú Szőke megborzadt ekkor e kegyetlen és veszedelmes művelettől és félrevaló dolgára kéredzkedve, félelmében megszökött. Ehelyett egy előbbi kanyarodóhoz kellett volna menni és megvárni, mikor a kimúlt harcsát viszi a víz. így nevelődött pár évtizeddel ezelőtt a tiszai halász ! Vad és nyers állati ösztön űzte, hajtotta az élelmét szerző embert, kinek ismertetett eljárása a legősibb halászati mód fennmaradását bizonyítja. Megemlítjük még, hogy a gulácsi vízimalom ezelőtt 35 esztendővel pusztult el. A molnár a malomkövet a Tiszába eresztette. Ma is ott fekszik, mint íratlan sírköve egy igen tökéletes népi alkotmánynak. Szőke Sándor azt állítja, hogy a téli jégzajok elől a tombácos malmokat szétszedték és biztos helyen tartották. 2

5 Nagy Károly ny. erdőfőtanácsos szíves közlése. 2

6 Lásd bővebben a „Szatmár és Bereg" mátészalkai hetilap 1937 szeptember 19. és 26. számaiban megjelent „Kutatásaim a Szamos mentén stb." c. beszámolómat ! Különlenyomat is van a szerző tulajdonában. Rápolton vendégeink voltak : Széchenyi Ilonka, Balogh Magda, Hodászról két úrileány, Radeczky László, dr. Széchenyi Béla. Jeney György, Kerekes László és Kalmár Dániel rápolti református lelkész. 2

7 Idevonatkozólag részletes tájékoztatót ad „A méhkasalakú földbevájt üregek problémája" c. ősrégészeti tanulmányom, mely sok ábrával 1932-ben jelent meg. 2

8 Régészeti ásatásoknál erős zsákvászonból készült kisebb-nagyobb méretű zacskókat szoktam használni, melyek összehasonlíthatatlanul jobbak a papírcsomagolásnál, s mindenütt kéznél vannak. A zacskókhoz bádoglemezekre nyomott számok vannak, melyek bekötéskor a zacskó madzagára jönnek. Az anyagfeldolgozáskor ez a jelzés igen megfelelő, mert a számok szerint minden feljegyzés Naplóba jön s nem a papírcsomagra. Mindezeket kezdő-régészek számára közlöm. 2

9 A nép fantáziája minden régészeti ásatással Attila sírját, koporsóját hozza kapcsolatba, ami mutatja, hogy a nagy király emléke ma is elevenen él a nép lelkében. A panyolai ásatást pl. a környék lakossága el sem tudja másnak képzelni, mint a hún király temetkezési helyének. 3

0 A régi magyar átkelőhelyek feldolgozására, megírására még nem vállalkozott senki. A gázlók, az álló- és repülőhidak (komp) kezdetleges formái ; ménesek- gulyák szabad átkelése, hadak, harcosok átúsztatása tömlők segítségével stb. igen érdekes fejezetei volnának egy ilyen dolgozatnak. Evlia Cselebi török történetíró többször leírja, hogy fegyvereit, ruháját tömlőre rakta, maga pedig két ló között, azok sörényébe kapaszkodva úsztatott át a folyón, ahogy azt a tatároktól látta. Régen szokásban volt a jószágot a repülőhídhoz vagy komphoz kötni és úgy átúsztatni. Fele vámot fizettek érte. Nyári vizén a nyájak könnyen átúsztak a folyón, de a téli hideg vizén nem. Ilyenkor megvárták a folyó befagyását. Átkelő alkalmatosságok voltak a malomgátak és a hajó- vagy tombácos malmok is, tutajok mindenféle fajtái stb. S

l Mikor Vámbéry Ármin a középázsiai Oxus-folyó vidékén járt, látta, hogy a nomád kirgiz-családok jöttek egymásután. Kb. 3 óráig