Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - Belső munkálatok a közművelődés szolgálatában

9 Elhatároztam tehát, hogy elhunyt és élő debreceni írók, tudósok önálló műveit összegyűjtöm és azokat a múzeumban, mint relikviákat, tehát ki nem kölcsönözhető és így használatnak ki nem tett tárgyakat fogom őrizni. Ezzel megkönnyíteni a majdani kutató munkáját. Lehetővé teszem azt, hogy a debreceni író vagy tudós művei necsak Budapesten, hanem Debrecenben is feltalálhatók legyenek. Minden szerző külön pormentes fadobozt kap, melyben műveit egyenként gondosan becsomagolva tartjuk. Ez ügyben felhívásomat 1937 január havában bocsátottam ki. A múzeum ezen a réven igen sok ajándékot kapott eddig is. A szerzők féltveőrzött első megjelent dolgozataiknak sokszor egyetlen példányait hozták el. Egyesek összeállították műveik sorozatát, melyet ma már másképpen alig lehetne összehozni és a múzeumnak engedték át. Az akciónak a helyi sajtó útján híre terjedt, melynek hatása alatt sok padlásról lekerült régi debreceni nyomtatványhoz jutottunk. Az ereklyekönyvtár szélesebb kifejlesztésénél a helybeli egyetemi és kollégiumi nagykönyvtárak anyagára is tekintettel leszünk. Lehetőleg arra törekszünk, hogy hiánypótló legyen, de az igazi értékeket, pl. Csokonai első műveit stb. megmentés céljából még akkor is megszerezzük, ha azok már megvannak. Az a lelkesedés és érdeklődés, mely ereklyekönyvtárunk alapítását nyomon követte, ezt az egész ügyet szélesebb mederbe terelte. Részint ajándékok felajánlása, részint a beszerzés rendkívüli olcsósága folytán, sokszor fillérekért vesszük és gyűjtjük általában a debreceni nyomdatermékeket és azokat is, melyek nem itt nyomattak, de Debrecenre vonatkoznak. Ha a gyarapodás abban a méretben fog haladni, mint az első évben, néhány éven belül igen tekintélyes debreceni ereklyekönyvtárral fogunk dicsekedni. Az ereklyekönyvtár célját akkor fogjuk kellően méltányolni, ha megemlítem, hogy a múzeum még a saját tisztviselőinek tudományos dolgozataival sem rendelkezik hiánytalanul. Valósággal nehézséget okoz, hogy országoshírű debreceni vagy hajdúsági írónak minden önálló művét összegyűjtsük, hogy Ecsedi Istvánnak, Zoltai Lajosnak minden dolgozata meglegyen abban az intézetben, melynek vezetői voltak. Ereklyekönyvtárunk hovafejlődését ma még célszerűtlen volna latolgatni. A mentőmunka kötelességünk, az értékek elkülönítése ma még nem feltétlen szükséges, mert ki tudná megmondani, hogy idővel milyen szempontok szerint fogják elbírálni a szellemi termékeket !? Az ereklyekönyvtár multévi gyarapodását az olvasó a könyv- és oklevéltári szaporulat kimutatásával együtt találja.