Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Jelentés a Déri múzeum 1936. évi működéséről és állapotáról - Személyi ügyek - Dr. Ecsedi István 1885—1936.

48 is szegte. Ha ismerőssel, baráttal találkozott, rendesen így üdvözölte : ,,Könnyű neked !" A megszólított csak csodálkozott, különösen még betegsége előtt, hogy a vagyonos, jófizetésű, egészségesarcú Ecsedi Istvánnak ez a szavajárása?! Pedig, ha meggondoljuk, Ecsedi e málabús szavajárásában rejlőlemondásnak megvolt az oka és magyarázata. Ecsedi érdeme, hogy 1934 tavaszán e sorok írójával együtt a csárda három szobájában megszervezte a Hortobágyi Múzeumot, mely az első magyar pusztai múzeumnak tekinthető. Történetét más helyen dolgozom fel (Debreczen, 1936 IV. 2 és 19). 1934 nyarán újra Olaszországba ment és mintha a sors összeesküdött volna ellene, e második olasz útja alatt apjának haláláról kellett értesülnie. A magyar ember táplálkozásáról tervbevett munkájának összehozása végett 1934 őszén messze vidékekre kiterjedő hatalmas levelezést folytatott s különösen helyben hatalmas anyagot gyűjtött össze. Tisztes polgári asszonyok ívszámra mondták neki tollba főzési tudományukat. Azonban a legtöbb adatot önmagából merítette, csak le kellett írni. Édesanyjától látta a levesek, tészták és húsosételek készítését, kenyérdagasztást és hasonló háziasszonyi teendőket. Hányszor végignézte a debreceni disznótort, a lakodalmi és szüreti főzéseket !? Hatvan-utcai szőlőskertjében ő maga is hangulatos szüreteléseket rendezett, amikor szőlőszedő tanítványait és tisztviselőtársait birkáskásával, saját termésű borával megvendégelte. Vándorlásai alatt pásztorok, mezei munkások, tanyasi emberek, halászok, révészek közt étkezett örökösen. Maga is igen ízletes bográcsételeket tudott főzni. A népies ételek leírása alkalmával százszámra jegyezte fel az eddig ismeretlen új szavakat és fogalmi meghatározásokat. Ez a táplálkozásról írott munkája az egész országban feltűnést keltett és szóbeszéd tárgya lett. Mikor 1935 őszén ez a munkája a múzeumi Évkönyvben megjelent és a különlenyomatokat szétküldötte, a budapesti napilapok, folyóiratok egymás után foglalkoztak vele. Ebben a dolgozatában laikus, szakember, öreg, ifjú, úr és paraszt egyaránt megtalálta a maga szórakozását, gyönyörűségét és tanítását. A hivatásos nyelvészek pedig kincsesbányára akadtak benne. Valóságos divat lett arról írni, hogy mit eszik a magyar ember? Ecsedi István szellemének ez utolsó fellobbanásával igazi nagy és osztatlan népszerűségre tett szert és életének másik nagy tragikuma, hogy dicsőségének tetőpontján, java férfikorában, fizikailag össze kellett omlania. Élete felfelé ívelő pályájának meredekjén most még magasabbra jutott, mint 1914 nyarán, de visszazuhanása most már végzetessé vált, mert lent a földszínén nyitott sír várta az örök pihenéskarjai közzé. . .