Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)
Jelentés a Déri múzeum 1936. évi működéséről és állapotáról - Személyi ügyek - Dr. Ecsedi István 1885—1936.
40 ízben, bár az nem neki való kenyér volt, képviselőjelöltséget is vállalt. Az 1929. esztendő végre meghozta Ecsedi Istvánnak hőn óhajtott vágya beteljesülését : a Déri Múzeum igazgatói állásának elnyerését. Miután ebben az esztendőben a múzeum helyiségeiben már a belső ipari munkálatok befejeződtek ; Zoltai Lajos 42 évi szolgálat után, saját maga kérte nyugdíjaztatását ; Löfkovits Arthur pedig meggyőződött arról, hogy az igazgatói széket tisztán érdemeire támaszkodva nem nyerheti el : a város elöljárósága az újonnan szervezett múzeumi igazgatói állásra az országos pályázatot meghirdette. A városi törvényhatósági bizottság június 27-i ülésén Ecsedi Istvánt, akit a Gyűjtemény egy etem Tanácsa a három pályázó közül első helyen jelölt, egyhangúlag múzeumigazgatóvá választotta. Ezzel egy sok huzavonával járó, de bizonyos, hogy egyenlőtlen küzdelem csendesedett el, mert a debreceni cívistudóssal a közgyűlés előtt vájjon ki vehette fel a versenyt? ! Ma még nehéz és kényes volna arra a kérdésre válaszolni, hogy Ecsedi István helyesen cselekedett-e akkor, amikor egy igen becsületes tanári pályát — melyen tudományos hajlamainak és kedvtelésének még sokkal több időt szentelhetett volna, mint egy múzeumnál — felcserélte egy olyan intézet vezető állásával, melyre neki adminisztrációs ránevelése, rákészültsége csak kis mértékben volt és amelynek igazgatásánál múzeologiai alaptanulmányokra, másirányú hajlamai és képességei miatt, nem támaszkodhatott. Ő egyenesen hadvezér lett, anélkül, hogy tényleges honvéd is lett volna. Én a magam részéről törekvését mégis természetesnek tartom, mert ezt az ő egyénisége követelte és végeredményében ez volt a sors által előírt rendeltetése, mely elől kitérni senki halandó nem tud. Tény az, hogy Ecsedi István díszes állásának elnyeréséért emberi számítás szerint minden lehetőt elkövetett, de abban a pillanatban, amikor örvendetes megválasztásának hírét boldogan tudomásul vette és élvezte, megindult benne életének az a titokzatos romboló kereke, mely az idő előtti sír földjében szokott megállani. A küzdelem, mely Ecsedi győzelmével végződött, java férfierejét is megviselte és a körülmények úgy alakultak, hogy utána a pihenésre még csak gondolni sem lehetett. Ecsedi István, mint a Déri Múzeum első igazgatója, akitől igen sokat vártak és aki a választási harcok alatt szokás szerint sokat is ígért, a belső múzeologiai munkálatokat igyekezett mielőbb megindítani. Miután a berendező bizottság minden szakosztályhoz megfelelő szakértő múzeologust kért fel, Ecsedi igazgató amellett, hogy dr. Yiski Károlynak a néprajzi és művelődéstörténeti osztály rendezésében segítségére volt, az egész komoly munkálat felé régtől fogva hangoztatott elvével, a gyors munkateljesítmény jelszavával helyezkedett el.
