Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Jelentés a Déri múzeum 1936. évi működéséről és állapotáról - Személyi ügyek - Dr. Ecsedi István 1885—1936.

38 Bulgáriában, Görögországban, Palesztinában, Szíriában és Törökországban töltötte, amely útjában a kultuszminisztérium, Debrecen város és Bulgária kormánya is támogatták. A debreceni Egyetemen, színházban, különféle tanfolyamokon, Nyíregyházán, Budapesten és szülővárosabeli számos társadalmi egyesület kebelében az előadások hosszú sorozatát vállalta. Kalendáriumokban és folyóiratokban a kisebb-nagyobb tanulmányok egész seregét írta. A helyi napilapokban és a budapesti ,,Magyarság"-ban számos útleírást adott közzé. Saját költségén két könyvet jelentetett meg. Az egyik : ,,A hortobágyi pásztor és betyárnóták" Bodnár Lajos tanártársa által lejegyzett dallamokkal, a másik : a „Hortobágyi életképek". E szorgos munkája mellett még iskolai tankönyveket is írt. Természetesen ez a nagyméretű munkateljesítmény annyira lefoglalta minden idejét, hogy a múzeumi belső berendezési munkálatok előkészítésével nem tudott, de nem is vágyott foglalkozni. Hiszen még lekötötték tanári teendői is. 1928-ban sem a Déri-gyüjtemény anyagának hivatalos, tárgy szerinti átvételénél, sem a Hatvan-u. 23. szám alatti régi múzeum anyagának az új helyiségbe való igen terhes átköltözési munkálatainál nem vett részt. Csupán a Fűvészkert-u. 2. számú iskolaépületben levő Közművelődési Könyvtárat szállíttatta át a Déri Múzeumba már 1928 április elején éspedig tanítványai segítségével, igen gyorsan, mindössze két nap alatt. Ezt követő pár nap múlva már az egész könyvtárat megnyitotta a nagyközönségnek. Általában minden alkalommal a gyors munka híve volt, még ha az ügy rovására is ment az. Ezzel a gyors tempóval szeretett el is dicsekedni. Nem kevésbbé büszke volt külföldi útjaira, melyektől semmi áldozatot nem kímélt, bár igaz, hogy utazásai alatt hihetetlenül igénytelen volt. Hátizsákját még idehaza megpakolta kedvenc ételeivel, szalámival, pörccel, szárazkolbászszal és eltekintve a sok gyaloglástól, kinthálástól, nap-nap után képes volt a vonatban is éjjelezni. Érdekes megjegyezni róla, hogy utazásairól hazajőve, szűkebb baráti körben elmondott élményei, megfigyelései, kifogástalan és élvezetes előadások voltak, míg meghirdetett előadásait ugyanarról a témáról, még ha készült is reá, sokszor elnagyolta, döcögősre engedte. Ez onnan magyarázható meg, hogy amíg a jó baráti kört igen szerette, a nyilvánosság előtt nem szívesen szerepelt, de kénytelen volt megtenni, mert céljai eléréséhez feltétlenül szükségesnek látta. 1928-ban, míg idehaza a legsúlyosabb múzeumi átköltözködési munkálatok folytak, Ecsedi Finn- és Svédországot kereste fel. Meglátogatta a lappokat, a jegestengeri halászokat, elhajózott a híres madárhegyek előtt és megtekintette az északi városokat.