Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)
Jelentés a Déri múzeum 1936. évi működéséről és állapotáról - Személyi ügyek - Dr. Ecsedi István 1885—1936.
30 lehetőségét varázsolta maga elé. Nem annyira a kollégiumi gyűjteményekkel egyesítendő Városi Múzeum anyaga részére tervbe vett új Közművelődési ház valamely tisztsége, mint inkább a debreceni új egyetem egyik tanszékének elnyerése izgatta fantáziáját. A debreceni cívisfiúból egyetemi tanár lesz...! Ilyen karriert még senki sem csinált ebből a társadalmi rétegből ! Hogy személyét erre az állásra minden úton-módon megfelelőnek készítse elő, igyekszik gyarapítani a különféle tudományos egyesületekben elfoglalt tagsági helyeit. így 1913-ban már tagja a Magyar Földrajzi-, Földtani-, Néprajzi-, Történelmiés Magyar Protestáns Irodalmi Társulatoknak. Iskolája tanári karának jegyzői tisztjét vállalja. Kisebb-nagyobb tanulmányokat készít folyóiratok számára és 1913 december havában Budapesten tart előadást a Magyar Néprajzi Társaságnál. Tagja lett a Magyar Alföldkutató Bizottságnak és munkatársa az „Urania" című tudományos folyóiratnak. Az 1913-as esztendő különösen próbára tette minden erejét. Lázas sietséggel elkészítette hosszú éveken át gyűjtögetett anyagából főmunkáját ,,A Hortobágy puszta és élete" c. művét, mely 1914 tavaszán a debreceni városi nyomda-vállalatnál jelent meg gazdagon illusztrálva, 295 lap terjedelemben. Bár a hivatalos szakkritika ezt a munkáját sem a Néprajzi Értesítőben, sem az Ethnografiában nem vette bírálat alá, szerzőjének idehaza igen nagy népszerűséget és tekintélyt szerzett, 1 0 Főművének megjelenése után, miután városa környékén ismét számos gyűjtő és kutató utat tett, az érvényesülés és előretörés vágya nagy fába vágatta vele fejszéjét. Nyugateurópai és oroszországi tanulmányútra egy évi szabadságot kért. Előbb azonban résztvett azon a néprajzi kéthetes tanfolyamon, melyet a múzeumok és könyvtárak főfelügyelősége 1914 július 6—18. között tartott Budapesten a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályában. Úgy tervezte, hogy a tanfolyam után, melyen a lehetőséghez képest a múzeumi szakkezelésben igyekezett magát kiképezni, elindul külföldi útjára. A múzeumi bizottság tanulmányi szabadságának engedélyezését készséggel javasolta. Hasonlóképpen cselekedett a Tiszántúli Református Egyházkerület is, Ecsedi pedig gondoskodott arról, hogy kiváló 1 0 Ez a könyv a mai napig a Hortobágy-puszta legkimerítőbb monográfiája. A fiatal szerző előszavában maga is elismeri, hogy könyve inkább adatgyűjtés, mert nem ismeri még messze Keleten a túráni faj ősi hagyományait ma is őrző népeket. Saját nemzetünk megismerése után „legsürgősebb teendőmnek tartom — írja Ecsedi — az európai török-tatár ősfoglalkozást űző népeket fokozatosan tanulmányozni és a magyar néppel párhuzamot vonni. Erős meggyőződésem, hogy Keleten Japánra, nyugaton Magyarországra vár ama feladat, hogy turáni fajrokonait civilizálja". Egészséges és élesen látó célkitűzéseit a világháború lerombolta. A háború utáni keleti utazásait kellő előkészület nélkül már csak egy világjáró szórakozásainak tekinthetjük.
