Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)
Jelentés a Déri múzeum 1936. évi működéséről és állapotáról - Személyi ügyek - Dr. Ecsedi István 1885—1936.
25 aki pesti évei alatt erős átváltozásnak és átvedlésnek volt kitéve, Szegeden Tömörkény hatása alatt, korábbi paraszti önérzetében megerősödött. Tömörkényt személyesen is ismerte, a szegedi múzeumot, különösen annak néprajzi osztályát látogatta. A régi hajdú nemescsaládból származó, Ecsedinél 15 évvel idősebb Móricz Pál is abban az időtájban ujságíróskodott Szegeden. Akkoron suhogtatta első határozottabb szárnyveréseit, írásai, könyvei, melyek közül néhány Szegeden jelent meg, gyakori multatsirató lirikus búsongásukkal, hol reális, hol romantikus világukkal, Ecsedi alaptermészetétől már távolabb állottak. Bizonyos azonban, hogy Ecsedi Istvánt a tiszaparti Szeged sok mindenre figyelmeztette. Az újságíró Tömörkény múzeumigazgatótól elleste az érvényesülés és jó hírnév-nyerés egyik könnyű módját. Éreznie kellett azt is, hogy a szűkebb szülőföldre támaszkodó 100%-os lokálpatrióta szépirodalom és helyi részletkutatás divatos lett, hírt, nevet szerzett a törekvőnek. Azt is éreznie kellett, hogy hasonló lehetőségek Debrecenben ő előtte is nyitva állanak. 1909—1910-ben mint önkéntes a tiroli 1. sz. császárvadászezrednél Innsbruckban és Meránban szolgált. Itthoni összeköttetései révén kivitte, hogy a debreceni Kollégium református tanítóképzőintézete 1911-ben h. tanárnak hívta meg. Ecsedi örömmel jött haza és bizonyos, hogy szülővárosának eme hívó szava volt jövendő érvényesülésének lehető legkedvezőbb momentuma. Nevelése, alaptermészete olyan volt, hogy ambícióit szülővárosán kívül, idegen környezetben aligha tudta volna olyan korán és annyi sikerrel kifejteni és gyümölcsöztetni. Idehaza mint kenyérkereső fiatal tisztviselő, a szülői ház bőségére támaszkodva, kis fizetéséből is egyszerre úr lett, aki most már változatlanul makacs atyja haragján felülemelkedve, gond nélkül élhetett és igen biztosan érezte magát a Basa-halmán belül, az öreg Kollégium vastag falai között. Mert aki e 400 éves intézmény kapuján belép, éreznie kell, hogy itt egy hatalmas erősség bevehetetlen bástyái vigyáznak reá, hitére, fajára és nemzeti öntudatára. Mondják, hogy ilyen erős várban, jó fegyverrel felszerelve a vitéz is bátrabb, vakmerőbb. Ecsedi Istvánról valóban el lehet mondani, hogy a Basa-halmán őrködő benszülött vitézeknek mindhaláláig ő volt egyik legfélelmesebb nyilazója, néha nagy dobosa. Őseitől örökölt, de új metszésű nyílvesszőkkel megtömött tegezében és fiatal erejében elbizakodva mindjárt kezdetben nem kisebb embert sebzett igen érzékenyen, mint Herman Ottót, aki úgy látszik, hogy akarva-nemakarva is Ecsedinek a szegedi Tisza-partján kivirított ambícióit és tudományos célkitűzéseit veszélyeztetni merte az által, hogy budapesti létére,