Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház

131 kendője, arannyal-selyemmel varrott 4 keszkenője. Kardcsiszár Zámbó Istvánné Gulyás Sára (1772) megelégedett egy veres fejtővel szőtt abrosszal és egy másik sáhos abrosszal. Törülköző kendője is kettő volt ; de szakasztóruhája öt, mind veres fejtős. Szalvétája egy se. Szántóvető Vértesi Mihály felesége Székely Erzsébet után (1777) három sáhos, egy veres fejtős asztali, egy veres fejtős sütőabrosz, öt veres fejtős és sáhos kendő és hat veres selyemmel varrott szakasztóruha maradt. A Diószeghi-család tagjai legbővebben voltak ellátva fehérneművel. Ifj. üiószeghi Sámuel hagyott árváira 55 asztalkeszkenőt, 22 abroszt, 1 beretválkozó és 4 törülköző kendőt. Sógora Oláh István szenátor házánál (1749) 13 abroszt, 60 asztalkeszkenőt, 7 rojtos, selyemmel varrott törülközőt, 5 más elegyesen tarkázott kendőt és 6 szakasztóruhának való végvásznat írtak össze. Szenátor Váradi Bárányi Józsefné Diószeghi Klára hagyatékában (1785) volt egy veres fejtős és 5 kamuka abrosz, 3 koszorós abrosz, 24 ugyanilyen asztalkeszkenővel, ismét 3 apró lencsés-abrosz, 36 hozzávaló asztalkeszkenővel és 27 törülköző kendő. Mindezeket részint maga szerezte, részint első férjével kereste vagy pedig nagyszüleitől (Diószeghi Sámuel főbírótól) örökölte. E vázlatos leírást, a pillanatfelvételek sorozatának összeállítását azzal az érzéssel fejezem be, hogy írásom észrevehető fogyatékossága mellett is sikerült néhány jó képet kivetítenem a régi, főképpen pedig a tőlünk már is 150—200 évnyi távolságra maradt XVIII. századbeli Debrecen polgári lakosságának, a mi áldott emlékezetű eleinknek családi otthont rendező szokásairól, amelyeknek különösebb ismertetésével ezideig rajtam kiviil aligha foglalkozott más kutató. Csak néhány magyar testvérem érdeklődése is jóleső jutalma lesz ennek a szerény munkának.