Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház

128 Fatánvérok. Feltűnt nékem, hogy az elibem került hagyatéki leltárak cseréptányérokról követ­kezetesen hallgatnak. Nagy ritkaság, ha egy-két cseréptányért említenek. Űgv tetszik, hogy a jómódú polgár is örömestebb evett fatányérból. Hogy ez csakugyan így volt, néhány példá­val próbálom megvilágítani. Szenátor Yáczi Jánosnak (fi744) két bornyúbőrös kulacsa mellett volt 23 fatányérja, értéke 46 dénár, özv. szenátor Sárói Istvánné Veresmarti Sárának 5, Kiss Gáspár szenátornak 15, özv. Bekcsy Jánosnénak 20, Sasy István kalmárnak 18, Olajos István szántóvetőnek 12 fa­tányérja, de egyetlenegy cseréptányérjnk sem volt. Ellenben mindegyik tartott néhány óntányért is. A fatányér állandó kísérője a kanáltartókon a fakanál, egy háznál néha több. Néha festett és aranyozott. Ilyenkor inkább pitardísze. A szá­zad vége felé kezd terjedni a vas- és pléhkanál. Az is érdekes, hogy evőkés és villa, kivéve a már említett ezüstnyelűeket — többesszámmal ritkán fordul elő a hagyatéki leltárakban. Még azokkal a garasos villás és egyes bicsakokkal sem találkozunk, amelyeket a debreceni kalmárok már a század első harmadá­ban is tucatszámra tartottak raktáron. 2 5 Éppen ezek az adatok bizonyítják, hogy a debreceniekre nézve már ugyancsak múló­ban volt az az idő, amikor ,,az evőkés és villa nem igen járta még a magyaroknál, vagy ha járta is, nem mindenkinek jutott", ahogy Bátky Zsigmond írja. Az asztal és evés kultúrájának tér­ben, időben hosszú nagy útat kellett meg­fennie, amíg a pusztaföldre tett párolgó Asztali fehér neműek. bográcstól és a subára fordított pörkölthústól, kásától 2 6 elér­kezett az abrosszal szépen beterített és asztalkendővel is kényel­mesített ebédlőasztalig. Nemcsak a várkastélyokra gondolunk, hanem a városi polgárok hajlékaira is. Radvánszky amonnan nem élőbbről, csak a XVI. századból, ennek is inkább a második feléből szedegethetett össze igazoló példákat asztali fehérneműek használatára. 2 7 Demkó szerint nem sokkal ezután tért foglal­tak a felsővidéki városok polgári családainál is. 2 8 Nem marad­tak messzire mögöttük a debreceniek sem. A már kétszer is 2 5 A késekre, bicsakokra nézve érdekes az 1730-ban meghalt Czeglédi Sámuel boltjának leltára. Volt abban tíz pár tarka csontnyelű öreg kés, párja 12 dr, tíz pár u. o. apróbb kés, párja 12 dr, öt pár szarvas­nyelű kés, párja 12 dr, tíz pár feketenyelü besztercei kés, párja 15 dr, tíz pár villásbicsak, párja 12 dr, három tücet egyes bicsak csontnyelű, tücetje 40 dr, 12 pár réznyelű besztercei kés, párja 17 dr, egy tücet fanyelű bicsak, ára 30 dr, hat pár debreceni kés, párja 12 dr, 28 egyes kés, darabja 3 dr. Kiss Gáspár 1758-ban a gyöngyházasnyelű kés párját 17 dron árulta. 2 5 Magyars. Népr. I. k. 114. 1. 2 7 Radvánszky id. m. 455. és 467. 1. 2 8 Demkó K. A felső magyarorsz. városok élete 227—230. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents