Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)
Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház
ZA es _ e Mi 124 Bizonyítékul elég ennyi. Vagy félszáz olyan debreceni házat tudnék elősorolni a XVIII. századból, ahol egy-két ezüst pohár és néhány ezüst evőeszköz is növelte a berendezés értékét. A jobbmódú polgári, különösen az úri ház közönségesen használt edényei, a tálak és tányérok ónból készültek. Nem itthon Ónedények. Tálak, tánvérok. Debrecenben, ahol ugyan már a XVI. században is éltek ónból dolgozó művesek, kannagyártók, de olyan kevesen, hogy a helyi szükségletet sem tudták kielégíteni. Több ónedénnyel rendelkező debreceni háztartásról már a XVI. századból, 1570-ből van bizonyságom Csorba Gergely javainak örökösei : özvegye és gyermekei közt történt szétosztásáról szóló feljegyzésben. Igaz, kurtaszavú adat ez. Miután az özvegy Anna asszony az ónszerszámból is fölvette az ő részét, Dorkónak és Péternek 12 font súlyú ónedény jutott, egy fertó híján. Jöjjünk közelebb hatvan évvel a mához. A már többször említett Keczeli Jánosné Fekete Anna apai örökségéből, 1630 körül két kanna, egy pecsenyés tál, egy étekmelegítő, egy sótartó és egy palack óntárgyat kapott. 1 9 Pap János Varga-utcai szűcsmester háztartása a harmadik példa (1733) a következő asztali óneszközökkel : egyforma veretű hat és két közönséges viseltes tál, egy tányér, egy fedeles kanna, kilenc kanál, egy sótartó. Valamivel későbben (1744) Váci János kereskedőnek ilyen óntárgyai voltak : négy öreg és négy kisebb tál, 13 tányér, négy palack, egy írós vajtartó, egy sótartó, egy herbaté öntő, összesen 22 frt 92 dr értékben. Postamester ifj. Diószeghi Sámuel árváinak összeírásánál (1740-es években) ilyen ón evőkészségeket találtak : hat ducet (72 drb) tányért, ismét 12 lapos, 7 mély, 11 apró és 3 melegítő tányért, sültnek való 11 középszerű, 6 nagyobb és kisebb tálat, levesnek való 7 karikás tálat, szintén leveshez 2 füles tálat, tál alá való 5 karikát, 4 pohártartót. Éjjeli edény is volt ónból. Nem kisebb készlete volt ónművekből vasas Csáthy Sámuelnek, ú. m. 81 kisebb-nagyobb, részben csipkésszélű tányérja, 15 különféle tálja, 12 csészéje, (hárma fedeles), 1 cin kávés ibrikje, 1 karikája. Most még csak az olyan ónműveket említem meg innen-onnan, amilyenekről eddig nem esett szó. Mert voltak a debreceni házaknál ilyen ónművek is : korsók, kafés edények, borsoló iskátulyák, ételhordó csészék, tormatartók, egymásbajáró füles tálacskák és szíjbavaló palackok. Üve t'r< \U ' ^ kristály-, sőt a közönségesebb üvegvefl ar(jj a ' J poharak és palackok is Debrecenben később terjedtek el, mint Magyarország északi és nyugati részein. Hiszen Apor Péter szerint Apafi Mihály udvarában is ritkaságszámba ment a kristálypohár. 2 0 Debrecen pedig, mint sok 1 9 Debr. Ltr. 1627—37. évi Jkv. 379. 1. 2 0 Radvánszkv id. m. I. 451. 1.
