Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház

122 a maga törvényes származásáért indított perét mind a három szentszéki bíróságon megnyerte. E nagy per okmányaiból írta meg Jókai, „Egetvívó asszony szív" című debreceni tárgyú regényét. A gazdag magyar nemesi úri házak ágy öltözetéhez tartozó superlátok, kárpitok elvétve előfordulnak egyik-másik jómódú debreceni család hajlékában is. A XVII. sz. elején élt Tolnai Imre deákné és Keczeli Jánosné ingóságai közt láttam egy-egy török kárpitot. Vagy ágytakaró, vagy faldísz volt. Később Diószeghy Sámuel, Bekcsy Jánosné, Csató István, Csáthy Sámuel javainak összeírásában említenek egy-egy féltábit ágyravaló sárgaselyem supellátot muhara (a selyem egy neme, moirée), kék tarka gyolcs és cickarton ágyfirhangot. III. Asztali edények, fehérneműek. Evo-ivó eszközök. A vagyonos debreceni polgárok asztali edények, evő-ivó eszközök használatában is tehetségükhöz és az illendőséghez képest örömest utánozták a gazdag nemes urak háztartásában látottakat. Kiváltképpen maradandó emlékűnek szánt, ünnepélyes alkalmakkor, lakodalmakon, keresztelőkön szerették a mi cívis eleink ezüst pohárban jártatni körül az Érmelléken és a Hegyközön termett borukat. Hétköznapi használatra megfelelt a cserépcsupor és kancsó is. Debreceni ember házában a fényűzésből már sok lett volna, illetlen hivalkodás lett volna ezüsttálak és tányérok használata is. Asztali felszerelésükben a kanálon, késen, villán kívül még csak egypár sótartó, szelence, csésze, findzsa, nádméztartó volt ezüstből némely előkelő háznál. Jóval sűrűbben találkozunk még iparoscsaládok körében is már az imént említett ezüst poharakkal, kupákkal, serlegekkel és kannákkal. Bizonyítékul néhány példát idézek. Fekete Jánosné Anna nevű leányát Keczelinét 1632-ben kielégítvén, 311 talléron és 141 aranyon kívül az „ezüst marhákból" adott még néki egy fél öreg aranyos kupát 3 gira 5 nehezék súlyút (68 frt), egy öreg verítékös aranyas serleget 2 g. és 19 n. s. (60 frt), egy kisded aranyos összejáró kupát, előbbivel vetélkedő súlyút (49'50 frt), három egybejáró poharat, 1 g. 41 n. s. (33-37 frt), egy udvari poharat (32 frt), ismét egy öreg fehér poharat 1 g. 42 n. s. (24'86 frt értékben). Ugyanakkor tájban Tolnai Imre deák, volt főbíró örökségén osztoztak meg a gyermekei. Osztályra került 650 birodalmi és görög tallér, 220 frtot érő lengyel ezüstpénz, három ezüstpohár és hat ezüstkalán. Száz évvel később (1717) iff. Váradi Szabó Mihály kereskedő hagyatékában találtak egy aranyos kannát, lábas öblös két aranyos poharat, egy udvari poharat és még egy felül Ezüstpoharak, kanalak, kések.