Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)
Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról. A lakóház
120 A párna vagy főalj héjat (többször hajnak írták) házi és buja-vászonból, gyolcsból, kartonból csinálták. A párnák összeírásánál is találkoztam ilyen meghatározásokkal : hét fűalj, négynek haja vagyon, ketteje diktás, más ketteje nyomtatásos (1733). Másutt : öt fűalj, kék diktás, a tokjai egyformák, értékük 6 frt 80 dr (1744). A füalj és párnahajas-héjat sokszor kivarrták, hímezték. Szilágyi Takács György tizenegy párna héja közül (1662) egy almás himmel szőtt, kettő apró csillagos, kettő selyemmel, négv pamuttal varrott volt. Arannyal elegyesen, azaz tarka selyemmel szőrrel, cérnával vagy pamuttal is varrott, recével, csipkével díszített héjak sűrűn ismétlődnek a debreceni régi leltárakban. Előfordul a török varrású és karátás párnahéj is. Utóbbit Radványszky báró krátavarrásosnak írja. Mellettük olasz, spanyol, lengyel varrásos ágyneműeket idézget a XVII. századbeli főrangú magyar nők kelengyéiből. Akkor is felülről lefelé terjed t a divat. A XVIII. század első felében összeírott hagyatékokban elő-előtünedeznek a Párnacsúcsok. párnahegynek, párnacsúcsnak nevezett kellékek is. Ezek aranynyal, selyemmel, szőrrel vagy fejtővel, azaz festett gyapotfonállal varrott-himzett női kézimunkák. Récék és csipkék. Legtöbb párnacsúcs maradt Ethey István borbély hagyatékában (1719). Különös, hogy e század második felében már csak egyetlen egyszer esik szó párna vagy főalj csúcsról. Ez is bécsi csipkéből való. Mintha ekkor már divatját multa volna. Pedig ma sem ismeretlen. Találkoztam azzal a szokással is, hogy a rece és csipke párnahegy alá színes szövetet, pl. tafotának nevezett s elymet alkalmaztak. A debreceni polgári hagyatékok leltárai régebbi korból a dunyhát nem emiegePaplan. Dunyha. tik. Annál többször a paplant. Borbély Szenczi Jánosnál 1710-ben négy paplant írtak össze. A szegény ember is paplannal vagy lasnakkal (csapómester által csinált bolyhos szőrű pokróccal) takarózott. A paplan egyszerű fajtájának borító-védő burka közönségesen a karton. Aki tehette, inkább selyem paplant szerzett. Közepe és széle más-más színű és szövésű selyemből készült. Itt-ott török paplan is volt. Ifjú Diószegi Sámuel árváinak javai közt ilyen paplanokat találtak : Egy paplan, széle szélesen sárga kamuka (nehéz selyem), közepe veres bársony. Egy p. széle zöld tafota, közepe larka kamuka. Egy p. széle testszín, közepe tarka tafota. Egy p. széle feketetarka karton, közepe virágos veres tábit (azaz vont arany és ezüst szövet). Egy p. széle kék bagaria (török lenszövet), közepe szőrből való sárga matéria. Volt még ott két dunna is, egyike karton, másika diktás. Oláh István szenátornál hat paplant és csak egy dunyhát találtak.
