Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)

Személyi ügyek

V. fejezet. Személyi ügyek. Löfkovits Arthur. 1863—1935. Múzeumi Évkönyvünk e fejezetében az immár 33 éves intézetünk tisztviselőiről mindig csak jó hírrel szolgáltunk olvasóinknak. De az idő halad, az élet küzdelmei gyorsan peregnek le szemeink előtt és a Természet rendje íme arra kényszerít, hogy e fejezet élén ezúttal szomorú húrokat pengessünk és fájó szívvel emlékezzünk múzeumunk első nemesszívű alapítójáról, Löfkovits Arthurról és az ő haláláról. Szomorúságunk azonban csak az ő halálát illeti, mert hiszen koránál fogva még hosszú éveken át élhetett volna közöttünk ! De az ő munkás életéről és nemes tetteiről mi, múzeumi emberek, akiktől távol áll minden elfogultság ; akik tisztán tudjuk értékelni az emberi alkotások mennyiségét és minőségét ; akik azt is tekintetbe vesszük, hogy mit mondottak és hogy gondolkoztak apáink, nagyapáink ; akik tudjuk, hogy ugyanők miért lelkesedtek és miért nyújtották oda — nem ok nélkül — hálálkodó kezüket ; akik vele együtt dolgoztunk : mi a Löfkovits Arthur érdemeiről az önérzetes megbecsülés és tiszta igazság jegyében akarunk megemlékezni. Löfkovits Arthur abban a boldog korszakban élte java férfikorát, mely az alföldi magyar városok gazdasági fellendülésének idejét jelentette. Iparos, kereskedő, gazdálkodó, hivatalnok ma sem kíván magának szebb napokat azoknál, melyeket a világháború előtti évtizedekben látott és élvezett. És mennyi gazdag ember élt Debrecenben a háború előtt, de csak élt, felélte keresetét, vagyonát anélkül, hogy — kevesek kivételével — valami maradandót alkotott volna !? Mert ahhoz, hogy valaki alkosson, hogy maradandót vagy valóban jót műveljen, ahhoz nem elég a vagyon, ahhoz különleges meglátás, megérzés és nem utolsósorban önzetlen lemondás kell. Talán ezen felül a kitűnő gyakorlati érzék, az éles szem, a környező kultúráiamlatok, helyi kultúrjelenségek figyelemmel tartása, a lelki szükségletek felismerése és megértése azok