Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)

Függelék - Adatok a debreceni erdőgazdálkodás történetéhez

157 zárja el a szekér végét. Egylovas, kétrúdú szekér ez, ülése nincsen, a gazda a ló faránál az első felhércen ül, úgy lógatja a rúd közé a lábát. A lószerszám ,,szegényemberes", ami azt teszi, bogy minden része kötélből van. Kötőfék, gyeplő kenderből van fonva. A hámon már van némi szíj is, a hám szügyellöje, és hátiszíja, meg a hámtáska, vállszíja nincs. A szügyellő elől be van csavargatva egy rossz bundadarabbal, hogy a ló elejét ki ne kezdje. A hátszíjról két csattos szíj lóg le, ez a rúdtartó, beledugják a talyiga vagy szekérrúdat. A rúdon lóg hasló vékony láncból vagy kötélből, ez akadályozza meg, hogy a megterhelt talyiga hátra ne billenjen. A vákáncsos ló hátán nincs nyereg, mint a debreceni talyigáslovakon, mert ez nem szállít olyan nagy terhet, és a talyiga sem olyan nehéz, nincs megvasalva. A lóhajtáshoz és gondozáshoz, eltérően a debreceni paraszttól, aki szereti a lovát, a vákáncsos nem ért. A gazda a cselédet, aki nem tudja befogni rendesen a lovat, azzal szégyeníti meg ; ,,tán vákáncsos vót az apád?" Egyébként nem sokra becsüli őket, mert a vákáncsos réme a közelben elterülő szántóföldeknek. Jószágával sok kárt tesz és lop is. Ezért aztán le is nézi, még napszámosnak sem szívesen fogadja meg". De állandó problémát jelentenek az erdőkezelőnek is, mert munkájuk nem áll arányban a kárral, amit az erdőben tesznek. Éppen ezért, mióta a háborús erdőpusztításokat úgy, ahogy pótolták, lassanként mind kevesebb számban alkalmazzák őket. Nem engednek új lakásokat építeni, hanem 1—1-5 holdas vákáncsokat osztanak ki a martinkai, létai, vámospércsi és sámsoni szegényembereknek, akik aztán éjjelre mindig hazamennek. A már meglevő 250 családot pedig a város egyik erdőbirtoka mellett elterülő kaszálóban a Vekeren, egy kisebb telepben akarják összetömöríteni, házhelyet és jószágaiknak némi legelőt adva. Ezzel aztán megszűnik a legnagyobb alföldi erdőbirtokon közel ötven év óta fennálló telepítési rendszer és egy speciális debreceni foglalkozás. Dr. Balogh István.