Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)

Függelék - Fáji Fáy János a könyv- és műgyűjtő debreceni polgármester. 1773—1833

130 felülemelkedő olyan nemes lelkitulajdonság ez, amilyen az ő korában dúsgazdag főrangú magyarok körében is kivételes ritka jelenség és ma is fölemelő, buzdító hatású. Fáy János gyűjteményei hozzátartoznak Debrecen történetéhez és a könyv lapjait díszítő fejlécekhez, szegélyekhez, záróképekhez hasonlóan szebbé, értékessebbé teszik Debrecen múlt századeleji művelődéstörténetét. Dicsekedhetünk vele, hogy ezt az Abderának csúfolt Debrecent

3 a Baranyiak, Dobozyak, Domokosok mellett ilyen elöljárók is kormányozták és civilis fundusain ilyen szép gyűjtemények is hajlékot találtak. Kár, hogy nem maradt róluk kimerítő leírás avagy pontos leltár, ha ugyan családi leveles ládában nem lappang valahol. Csak szétszórt, hiányos feljegyzésekből, rövid jellemzésekből tudom tájékoztatni úgvahogy olvasóimat Fáy János gyűjteményei felől. Végrendeletében, amely 1829 jún. 9-én kelt,

4 ő maga csak ennyit mond ezekről : „mindenféle ingó és ingatlan vagyonaim, kevés drágaságaim, ritkaságaim, collectioim a széj jelosztástól megmentődjenek és nevem emlékezetére, Famíliám díszére egy kéznél maradjanak." Evégből, nem lévén gyermeke, főörökösévé, bátyjának Fáy Bertalan tornavármegyei főispánnak fiát fáji Fáy Alajost nevezte és tette meg. Fáy János 1833 dec. 28-án halt meg váratlanul Debrecenben. Itteni hagyatékának felvétele és az örökösök részére átadása végett kiküldött szenátor Simonffy Dániel 1834 febr. 14-én írott hivatalos jelentésében

5 ugyancsak röviden említi meg e gyűjteményeket. Megmondja okát is e szűkszavúságnak. Fáy Alajos, a főörökös készséggel magára vállalta rögtöni kifizetését a hagyatékon lévő terheknek, tehát ,,a vagyonrészek összeírása és megbecsülése felesleg valóvá" lett. Simonffy Dániel jelentése éppen csak rámutat „a hálószobában lévő pénzgyüjtemény thékájára", az ebédlő szobában talált másik thékára, melyben a Herculanumban, Pompejiben és másutt talált ritkaságok voltak letéve" ; továbbá „az első szobában lévő thékára, melyben az érc- és csigagyüjtemények tartattak". „A hagyaték átaladásánál — írja Simonffy — a képeket és pénzeket megszámláltuk, amelynek följegyzését általam aláírva — örökös úr vette kezéhez ; a könyvek és gyűjtemények tárai pedig, valamint az üvegházban lévő plánták, és fák összeírás nélkül hagyattak", ami — szerintem — ellenkezett az örökhagyó nemes szándékával. Ennek jelentőségét, igazi értelmét — úgys Pl. Arkadia-per. L. még Kazinczy Levelezéseiben a Guzmicshoz írt levelet, 1824 jún. 30. XIX. k. 4362'. szám alatt. 4 Debr. Ltr. Végrend, gyűjt. 1810. sz. a. 5 U. o. Jelentés 1834. 90. sz. a.