Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)
Figyelő - Könyvismertetések
126 A hatalmas nagy kötetre terjedő munka, mely elé Yiski Károly írt előszót, 1935. év folyamán megjelent. Méltó folytatása a már előbb napvilágot látott két kötetnek, amelyek a tárgyi néprajzzal foglalkoznak. Várakozásunk ellenére a kötet még terjedelmesebb lett az előbbinél. A bevezetésben Viski a néprajztudomány mai állása szerint meghatározza a szellemi néprajz fogalmát, elhatárolja fogalmi körét, megjelöli a gyűjtő módszereket s magyarázatát adja e téren jelentkező néprajzi sajátságoknak. Erre a meghatározásra — tekintve néprajztudományunk szellemi részének elhanyagolt voltát — igen nagy szükség volt. Egyébként a munka két nagyobb fejezetre oszlik. Népköltészettel foglalkozik az egyik, a népi stílussal és nyelvvel a másik. Az egyes fejezeteken belül a már hagyományossá vált poétikai beosztást követve külön tárgyalja a népies lírát, epikát, drámát, oktató-tanító célzatú műfajokat. Népköltészet remekei a népdaltól kezdve balladán, mesén keresztül a haldokló betlehem-járásig, regőlésig külön hatalmas fejezeteket kapnak. A népdal gyűjtés a maga mindig gyarapodó anyagával ma sincs lezárva, más, már inkább irodalmi térre tartozó tanulmányok tárgyát képezik a balladák, anekdoták, mondák. Bőséges irodalmi feldolgozásra támaszkodhatott a mese című fejezet szerzője, hiszen az összehasonlító népmesekutatás már egy százados múltra tekinthet vissza. A lassanként kiveszni induló betlehem-járás, lakodalmi szokások, bábtáncoltatás, névnap járások és a regőlés a maguk többszázéves szövegtöredékeikkel a kialakulásnak indult, de ki nem fejlődhetett magyar népi dráma nyomait őrzik. A magyar nép kimeríthetetlen leleményességét, ötletességét, a nyelv mindig fordulatos voltát mégis legjobban az egyes alkalmi szólás-mondások és az ezt méltató népi stílussal foglalkozó fejezet mutatja be. Nagy érdeme a fejezetnek, általában az egész műnek, hogy végre rendet teremtett abban a zűrzavarban, amiben természetszerűleg minden leíró tudomány eljut bizonyos anyaggyűjtés után. A magyar néprajz érdemes kutatómunkásai fél évszázad fáradságot nem kímélő utánajárásával, hatalmas anyagot halmoztak össze különféle folyóiratokban és értekezésekben. A meglevő anyag felett csak gyakorlott kutató volt képes annyira-amennyire úrrá lenni. Ma már ezzel a kötettel, mint a többivel az induló ethnografus munkája hasonlíthatatlanul meg van könnyítve. Az igazi tudományos alapokra támaszkodó magyarság-tudomány alapköve, kiindulópontja lehet ez a kötet. Igazán érdeklődéssel várhatja mindenki az utolsó kötet megjelenését, aki csak érdeklődik a magyarság sajátosságai és életmegnyilvánulásai iránt. Számos egészlapos fénykép, kép és térkép teszi érdekesebbé s mutatósabbá ezt a művet, melyet a Kir. Magyar Egyetemi Nyomda költséget nem kímélve állított elő. B. T.
