Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)

Figyelő - Herman Ottó és Debrecen

111 megjegyzéseit és védi eljárásának lelkiismeretességét, helyességét. E. cikke közreadásának indító okát a „Gyüttment-dogmáöan" látja, amely hajdan helyénvaló volt az alföldi nagy magyar városokban, de mamár túlélte az idejét. „A basahalmi szittya elhamarkodott rossz kedve" és önteltsége tört ki a Néprajzi Értesítő hasábjain. Hangsúlyozva mondja H. O., hogy az ő korlátozott anyagának, amely ama kis füzetben csupán a fogatok számszerűsége kimutatására szorítkozott, E. a debreceni egész fuvarozási anyagot nekiszegezte s az így előálló többletet mint hiányt, az ő rovására írta, holott ő világosan kijelentette, hogy most csak a fogatokat határozza meg. A feleletben is elmondja H. 0., hogy az ötletes nyolcast (amelyet már E. előtt én is kifogásoltam) Széli Farkastól hallotta ; de Széli F. sem tartotta, nem is mondta szokásosnak, hanem egyes lókedvelő debreceni magyar ember kedvtelésének vagy ötletének és a súlyt a gazda válaszára fektette : „Minek az a sok ló?" — „Mer' van !" Herman Ottónak nagyon tetszett ez a válasz. Benne az ősi soron lovasnomád nép büszkeségét érezte kivillanni. Mindvégig ragaszkodott is az ötletes nyolcashoz. Bármi volt az Ecsedi fogat-tanulmánya sietve közzétételének oka, meg kell mondanom azt is, hogy ez a dolgozat lett doktori értekezésével együtt (A Hortobágy geologiai viszonyai) az a híd, amelyen ö eljutott a Kollégiumból a városi múzeumhoz. H két dolgozatból láttuk meg mi az ő arravalóságát, rátermettségét, hogy amikor Löfkovits Arthur múzeumigazgatóval a múzeum néprajzi osztálya hathatósabb gyarapításának módjairól tanácskoztunk, magam mellé munkatársul Ecsedi István kollégiumi tanárt ajánlottam. Csakugyan a múzeumi felügyelőbizottság javaslatára 1912 jan. 1-én őt tiszteletbeli múzeumőrként állította be a városi tanács.) 29. 1911 now 3. Bpest. Ezt a levelet nem maga H. O. írta, hanem megbízásából adjunctusa Lambrecht Kálmán ; de még mindig a lófogatoknál tartottunk. Különféle kérdésekre kellett felvilágosítást adnom. 30. 1914 febr. 11. Bpest. Utolsó levele hozzám. A kegyelet bennem holtig élő mélységes érzésével szószerint közlöm. Nem hosszú : Kedves jó Uram ! Befejeztem az Ősfoglalkozások szótárát, mely a Kir. Magyar Természettudományi Társulat kiadásában fog megjelenni. íráskor igen sokszor fordultak meg kezemben adatai és jegyzetei, amelyeket oly páratlan önzetlenséggel és készséggel nyújtott ; nem is állhatom meg, hogy buzgóságát újból és újból meg ne köszönjem. Evvel különben a köztünk fennállott viszonynak még nincsen vége, mert a még következő kötethez igen sokszor fogom