Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)
Figyelő - Herman Ottó és Debrecen
106 levelét II. 0.—majd elmondja az útinaplóm. 4 Az öregségnek vége. Itt a vénség, mondaná Jókai, ha élne". (Különös eset ez. Az ezredéves kiállítás néprajzi bemutatóiáról van szó, ahol Debrecen nem volt képviselve. Pedig Simonffy Imre akkori polgármester a megtestesült udvariasság és előzékenység, kivált ha szülővárosa jóhírneve, becsülete forgott kockán. Valami félreértés, vagy meg nem értés történhetett. Hogy Debrecenben némelyek elfordultak volna H. O.-tól, azt ő csak képzelhette. Erről én semmit sem tudok ) 17. 1909 jún. 14. Bpest. írja : a fogatrajzokat klisíroztatta. Már teljesen kész a második kötet anyaga, éppen csak a debreceni adalékot várja. De jó jelnek veszi, hogy restséggel vádolom magamat. 18. 1909 jún. 17. Bpest. „Mégis csak hamis a zúzája. Ügy tesz, mintha a világ lustája volna, egyszerre csak nagy és fölötte értékes könyvet zúdít a nyakamba : nesze öreg és add ki. Egyelőre a Herkules-fürdőbe kell mennem. Hogy kincs van a kezemben, tudom... rajta leszek, hogy minél teljesebben érvényesíthessem. Egyelőre addig is, míg külön-külön tehetném, Jóna István és ifj. Jóna János úréknak teljes elismerésemet és hálás köszönetemet kifejezni és abból részt juttatni szíveskedjék Simon úréknak, így a többi Basahalmán belől fogantatott és született magyar embereknek is. Majd azon leszek, hogy a könyv e részébe bevigyem egész lelkemet és szeretetemet." (Ez a levél azon alkalomból íródott, hogy a lófogatokról több ívre terjedő kéziratot, számos tollrajzos ábrát és fényképet küldtem H. O.-nak.) 19. 1909 aug. 15. Bpest. ,,A napokban végigmentem csodás türelemről tanúskodó rajzain. Csak egy kérdésre nem kaptam feleletet. A második kötettel nagyon nehezen haladok, de meg kell lenni !" fejezi be levelét. 20. 1909 nov. 29. Bpest. Szily Kálmán azon kívánságáról szól ez a levél, hogy a Magyar Nyelv 1910-i első füzetébe adjon 4 Ez az útinapló, amelyről H. (). ibben a levelében szól, 1889től 1905-ig a madárvonulások és az ősfoglalkozások érdekében megtett megfigyelő és gyűjtő utak leírását foglalja magában. Madarassy László, akinek a Természettudományi Társulat megbízásából alkalma volt nemcsak beletekinteni H. O. két ládát megtöltő irodalmi hagyatékába. hanem azt átal is tanulmányozhatta, azt írta az útinaplóról, hogy alapos, megfontolt mélyen járó, tanulságos tudományos mű, és egyúttal eleven, színes, szellemes, erősen magyar nyelvezetű és levegőjű szórakoztató olvasmány is. Mégis benne alig talált olyan anyagot, amelyet H. O. életében már ki nem adott volna. A Természettudományi Társulat tehát a hagyaték, illetőleg útinapló feldolgoztatásától és kiadásától le is mondott. (Madarassy L. : Hermann Ottó irodalmi hagyatéka. A Természettudományi Közlöny 1935. júliusi füzetében.
