Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)
A Déri múzeum működése és állapota 1934-ben - Figyelő
97 kozással. Vadnövények, bogyók, gumók gyűjtésével, folytatja a méhészeten. A második nagy ősfoglalkozás a vadászat leírása. Ezt Ecsedi István művének erős felhasználásával szépen sikerült feltárnia. A halászatnál még mindig a Hermann Ottó megállapítása alapján áll, még nem jutott el hozzá Ecsedi István az újabb adatokat bemutató nagyobb összefoglaló munkája. Az állattartás, legeltetés tárgyalására méltó teret biztosít. Ez a foglalkozás a honfoglaló magyar ősi foglalkozása. Györffy a pásztorélet ismertetésében ma a leghivatottabb szakember. Részletesen tárgyalja a ridegtartást, szilaj pásztorkodást. Annak lényegét és keresztülvitelét, részletesen ismerteti, összefoglalóan rövidebben szól a teleltetésről és a takarmányozásról. Külön fejezetekben ismerteti a jószághízlalást, tejgazdaságot, szőr, gyapjú és bőr nyerését. Az aprójószág tartásának ismertetésével zárja le ezt a nagyon értékes fejezetet. Hasonló összefoglalással foglalkozik a földműveléssel, a gabonafélékkel és azok termesztésével. Részletesen szól a föld népies megmunkálásáról, annak eszközeiről, a termés betakarításáról, a cséplés és nyomtatásról, a kertgazdaságról, a gyümölcstermesztésről és a szőlőművelésről. Megfigyelése kiterjed a kelet : eredetű gazdálkodásra, a tanyarendszer keletkezésére. A VI. fejezetben a népies közlekedéssel foglalkozik rövid fejezetben, melyek fontosak s melyeket egyszer részletesebben is ki kell dolgozni. Ezek a fejezetek olyan nagy ismeretkört ölelnek fel, hogy ilyen szűkreszabott keretben nem lehet beilleszteni. Itt csak az irányt kapjuk, a jövő munkásaira vár az egyes tételek kidolgozása. Mi sem természetesebb, hogy a jövő munkájában a fővárosi tudósok a vidék munkáját nem mellőzhetik. A kötet második része a díszítőművészettel foglalkozik. Yiski Károly írta. Nagy irodalomia és hasonló anyagra támaszkodva ő is jelesül elvégezte feladatát. Amott a nép díszítésekkel foglalkozik. A nép kéreg, fa, szaru, csont, szőr és bőrmunkájával. A szövés himvarrás, csipkeverés módozatait ismerteti. A tojáshimzés, fafaragás, cserép- és fémmunka ismertetésével zárja fejezetét. Szerettük volna, ha az illusztris szerző ezekkel » részletesebben foglalkozott volna. A népi hagyományokban az Élet nagy szüksége, naptári szokások, rontás, varázslás, arató koszorúk, céhemlékek, hangszereket tárgyalja és a játékszerek ismertetésével zárja tárgyalását. Nagyon rövid összefoglaló munka. Ez a fejezet mintha már nem illene ebbe a könyvbe, hiszen a harmadik kötet éppen a néphagyományokat, a folklort fogja tárgyalni. Ezeket ide összesűríteni nem felel meg a célnak és a könyv rendeltetésének. Általában a kötet nagyon tanulságos összefoglaló képet ad a magyar néprajznak. Irodalma nagybecsű s megéri a fáradságot, melyet a szerzők belefektettek, dr. Czakó Elemér pedig, amért 7
