Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

A Déri múzeum működése és állapota 1934-ben - Figyelő

94 munkásaim emlékezetre méltó élményként beszéltek nemzetes Magyar Gábor úrról, aki napszámosaitól sohse sajnálta a jó kosztot és a jóllakást. Kaszásaival, gyűjtőivel egy bográcsból kanalazott, egy kenyérből vágott. Ez a Magyar Gábor gazdag cívis és a debreceni mészáros-céh utolsó atyamestere. Átalvetős nagy bőrtarisznyáját, amellyel lóháton a környékbeli marhavásárokat járta és ünneplő gúnyáinak két kiló súlyú ezüstgombjait, sarkantyúját a Déri Múzeum debreceni osztálya mutogatja. De hát a cselédbecsülő gazdának és a gazdát hűségesen szolgáló cselédnek még régibb példáit kívánom ezúttal idézni. Ns. Bornemisza István, a maga korában híres-neves nagy tőzsér, aki kisebb-nagyobb környékbeli zálogbirtokoknak egész sorát engedte át Debrecen városának, 1650 szept. 1-én Kerekes Mihály főbíró előtt 1000 (egyezer) arany erejéig vállalt kezességet Fábián Andrásné Darabont Anna nevű szolgálójáért (Vár. Ltr. Jkv. 1650 : 205. 1.). Másik példa a hű szolgálat jutalmáról : Ungvári Sámuel — akit Jókai az „Egetvívó asszonyszív" c, regényében dúsgazdag görögként szerepeltet, pedig tiszta magyar vér volt — 1704-ben Juhász Jánosnak harmadfél esztendeig való szolgálatáért adott Cegléd-u. egy házat, egy szűrt, egy dolmányt, egy nadrágot, két pár öltőt (fehérruhát, egv süveget, egy köböl vetést a magáéból, egy mentének való köziondísz és kötőnek való rását (Jkv. 1704 : 766. 1.). 4. Mire is jó volt a város apothékája ? Debrecen város betegtisztviselői, alkalmazottai és ezek családtagjai a nagy háború után, két vagy három esztendőn keresztül elébb 50, azután 25% engedményt kaptak az orvosilag rendelt gyógyszer árából. Régi találó mondás, hogy semmi sincs új a nap alatt. Ilyen patiícabeli kedvezmény már kétszáz év előtt is sokáig megvolt nálunk, sőt más királyi városokban is ; mindaddig míg Mária Terézia Helytartótanácsa meg nem szüntette. Az 1715. évi tanácsi jegyzőkönyvbe márc. 4-i kelettel a következő „statutum", azaz állandó jellegű rendtartás vagyon bevezetve : „Az jól rendelt (rendezett) Respublicak és királyi városok Praxisa szerint esztendőnként F. Bíró és Fürmender uraméknak a Civitás Apothecájából ad flór. 20, nótárius Uraknak ad flor. 15, Eskütt bírák Uraméknak ad fl. 12. pro ratione necessitatum (szükségletökre) szereket hordatni szabad legyen és számadáskor a Patikariustól acceptaltatik (vagyis elfogadtatik a város számlájára)."