Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)
A Déri múzeum működése és állapota 1934-ben - Figyelő
92 Miller György, akit másutt Müllernek írnak. Ez a Müller György vagyonos kelmefestő volt, a Piac-utcai, most 47. számot viselő nagytelkű ház tulajdonosa. Dosnyai József pedig vagyontalan, de mesterségéből tisztességesen megélő szabó-mester. Lakását elég sűrűn változtatja. Fia születésekor a Német- (Széchényiutcai 12 sz. házban, Halasi Sámuel szűrszabó mester házában lakott. Rendesen 1—2 legénnyel dolgozott. Űgylátszik 1817 vagy 1818-ban halt meg. Dosnyai Károly neve művészi működésével kapcsolatban egyetlenegyszer fordul elő Debrecen város levéltárának mutatókönyveiben. Az 1835. évi jelentéseknél 494. sz. a. Ámbár a mutatókönyv szerint ez a jelentés csupán V. Ferdinándot ábrázoló s Dosnyai Károlytól vásárolt képhez készült keretre vonatkozik, mégis becses adatokat tartalmaz a festőművész kevéssé ösmert életkörülményeiről is. Miklósy Ferenc szenátor, helyettes-polgármester jelentéséből ugyanis a következőket tudjuk meg : Dosnyai Ferdinánd királynak élő nagyságban általa megfestett képét felajánlotta megvételre a nemes városnak (tehát nem ajándékul, ahogy az idézett Lexikon írja). Kérvényében magát akadémiai képírónak nevezi és röviden előadja, hogy ő Debrecenben született, szüleitől a halál által gyenge korában megfosztatott, 14 esztendős koráig a nemes város jóltevösége segítette, azután különféle viszontagságokat szenvedett, majd belső hajlandóságától indíttatva Bécs városában magát a festészetre szentelte és abban három esztendeig tökéletesítette. Most elkezdett pályája további folytatása, művészi ismerete és tapasztalása gyarapítása végett a müncheni és velencei akadémiákba kívánna kimenni. Arra kéri tehát szülővárosának tanácsát, hogy az általa festett kép árával legyen néki segedelmére. A képet 500 conv. forintra becsülték ; de ő 400 conv. forintért kínálja fel a nemes városnak. ígéri egyszersmind, hogy ezen segedelmet arra fogja fordítani, hogy egykor a hazában mint kitanult művész a nemzetnek s legközelebb ezen nemes Városnak, mint hazájának díszére lehessen és háládatosságát cselekedettel is bebizonyíthassa. A városi tanács 1835 aug. 28-án tartott ülésében, megtekintvén a festményt, ,,azt szépnek, pompásnak és jól eltaláltnak" ítélte ; 400 conv. forintért megvételét elhatározta, mind Őfelsége eránt hódoló tiszteletből, mind a közönséges gyűlések helye díszesebbé, ékesebbé tevése és a máris szép előmenetelt tett s tökéletességre jutást ígérő ifjú-művész felsegélése végett. Ugyanakkor megbízta Miklósy polgármester-helyettest, hogy a képhez hozzáillő rámát készíttessen és a képet a tanácsházban állíttassa fel. Az aranyos ráma 86 váltó-forintba került. Ez a festett kép tulajdonképpen Waldmüller bécsi festő eredeti művének másolata. Az eredeti a Felső Belvedere modern
