Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

A Déri múzeum működése és állapota 1934-ben - Régészeti kutatások és ásatások 1934-ben - A panyolai V. ásatás

63 cseréppel együtt. Ez utóbbi előfordulása volna különösen figyelemreméltó, mert Debrecen környékén eddig csupán a város nyugati szélén, a Tócós-kertben került elő egy laténekori grafitedény néhány töredéke (Déri Múzeumban Sz. 1908 : 952), de ez a nagylétai oly kis darab (kb. 2 • cm., vastagsága 8 mm.), hogy erre mint leletre támaszkodni alig szabad. A tűzhelyek megbolygatása semmi eredménnyel nem járt. A széljárta felszín kultúrréteg keletkezésére sem itt, sem a közeli másik két lelőhelyen nem lehetett alkalmas, viszont a település sem volt állandó. E helytől DK.-re 600 m. távolságra, miután a völgyi libalegelőn és patakon áthaladtunk, magános domb homokbányáját fürkésztük át. A bánya falában a felszín alatt, a bányában és a környékén újbenyomásos díszű őskori cserepet, csiszolókő darabjait s csillámpalát találtunk. (Fig. 21. kép II.) Innen É.-nak tartva a déli hőség elől az akácosba menekültünk. Ennek északi szélétől ÉNy.-ra nem egészen fél km.-re düneszerű homokdombok kopár foltjain ismét vékony tűzhelyek nyomaival találkoztunk. Durva szabadkézi cserepek, hullámos felszínű és hullámvonalas díszű, főleg középkori edénytöredékek, csillámpala, csiszolókő töredéke stb. voltak e helven is találhatók. (Fig. 21. kép III.) Erről a helyről É. felé sétáltunk, a Daru-lápokból DNy.-nak folyó patak hídjához, melyen túl a Daru-hegyek alsó nyúlványát áthágva, a létai szőlőket észak felé megkerülve visszatértünk az állomásra. Ez a régészeti kiszállásunk nem járt különösebb eredménnyel, csupán a nyírségi tájakat jóformán lépten-nyomon jellemző, a neolithtól a középkorig terjedő települési nyomok megállapításával kellett megelégednünk. De ha az ilyen eredmények egyszer majd összegezhetők lesznek, a Nyírség általános ősrégészeti felkutatásához ez a kirándulás is figyelembe lesz veendő, mely hogy megtörtént, elsősorban Bálás Emil főerdőtanácsos úr szíves figyelmességének köszönhető. 2. A panyolai V. ásatás. A szatmármegyei Panvola község határában, a Tisza szakadó partjában még 1931-ben felfedezett tölgyfaépítmény feltárásáról eddig a következő dolgozataim számolnak be : 1. első híradás Jelentés 1931. 25. 1. ; 2. A panyolai tölgyfaépítmény háromrendbeli ásatásának története. Jelentés 1932. 35—50. 11. Klny. A Debreceni Déri Múzeum régészeti osztályának ismeretterjesztő közleményei 5. fűz.; 3. Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez. A IV. ásatás története. Évkönyv 1933. 63—121. 11. Klny. Régészeti osztály Ismeretterjesztő közlemény. 6. füzet.