Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

360 vagy zárt helységben tartják, honnan a tengerimoly lepkéje nem tud kimenni. így a törvénynek is eleget tettek és a tüzelőanyag is megmaradt. A mezőgazdák háztartásában nagyon fontos szerepet játszik a morzsolt tengeri csutkája. A tengerit tavasszal hántják (morzsolják) le, a csutkát pedig a góréba teszik száradni. Egész évben feltüzelik. Jó tüzű, lángoló tűzrevaló, hamar fő, sül nála minden, de vigyázni kell, mert hamar elég, elsorvad, nem tartja a parazsat. Mint a debreceni ember mondja : nincs pártiize. A szőlőskertekben venyigével, avas tucskóval tüzelnek, Fig. 104. ábra. Közép- és újkori cserépfazekak ásatásokból. Déri múzeumban. Neuzeitliche Töpfe im Dér Museum. Bei Ausgrabungen gefunden. az erdőkben gallyal, tövissel, fatuskóval. A szín fát a szegényember eladja. A fa, még inkább szén-fűtés a Tiszántúlon csak a jobbmódúaknál van meg. A szegényember anyagi erejének gyarlósága folytán megmaradt az ősi fűtőanyagok mellett. XIII. Az étel elkészítése a magyar népnél. Az étel megfőzése az ember életében egy magasabb foglalkozás, bizonyos vonatkozásban művészet. Ez a foglalkozás az alföldi magyarságnál a nő, a feleség részére van fenntartva. A jól főzés az asszony dicsérete, a családi élet nyugodtsága, a vendégek öröme. A leányokat, asszonyok az Alföldön eszerint ítélik meg. — Hogyis tudna főzni, hiszen Debrecenben szobalyány vót ! — panaszkodik a tanyai béres.