Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

353 sokáig hidegen tartotta. Ma a zománcos edény szorítja ki ezt a hűséges és általánosan használt és szeretett vizesedényt. A korsóból kétféleképpen isznak. Vagy a poharán keresztül töltik a vizet a szájukba. Ivás előtt ebből is egy kicsit kilöttyintenek, vagy a fülén kiképzett csecsén keresztül szívják ki belőle a vizet, így lassúbb, de nem ömlik a nyakába. Csuporba, vagy kiváltkép pohárba nem töltenek, legfeljebb kisgyermekeknek, akik nem bírnak megbirkózni a korsóval. Szokás ivás előtt a korsóból egy keveset a földre kiönteni. Némelyek azt mondják, Fig. 97. ábra. Cseréphordókból összeállított kulacsok. Déri múzeum. Weinkrüge aus irdenen Fässer. Déri Museum. hogy ez pogány szokás. Én azt hiszem, hogy a korsó száját mossák így le. A szekeresember csobán-han hordja a vizet. Ez nagyobbfajta faedény, pintér csinálja. Van szája, melyen sokszor bádogszűrő van beállítva, van egy szelelőlyuk, melyen kinyomja a víz a levegőt, van két füle, melyen vaslánc megy keresztül, két vége egy vaskarikába végződik, ezzel akasztják a szekér sallangójába. Földműves és pásztoremberek széltében használták a tanyában. Inni ugyan nehéz belőle, mert fel kell gördíteni az ember szájára és ez esetben több megy a gyakorlatlan ember nyakába, mint a szájába. Ezért a pásztor úgy segít ezen a kényelmetlenségen, hogy beüti a rostát, egy bodza21