Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

345 Pályinkafőzés és árulás. A cívis a kertekben sok gyümölcsöt termelt. A gyümölcsöt összegyűjtötték mosléknak (cefre), őszre kifőzték kisüstön, mely minden kertben nem egy volt. Szüretkor a törköt betaposták félfenekű hordóba, tetejét jó magasan beföldelték és itt kiforrott. Télen a megért törköt kifőzték íörkőpályinká-nak. Tavasszal a bort lehúzták, a seprőt kifőzték seprőpályinká-nak. Ilyenkor sok savanyúbort is kifőzettek (régi nyelven kiégettek) és ebből lett az égettbor. Minden főzésnél az első leeresztést vadká-nak nevezték. Sőt ebből az első féllitert külön vették. Ez a rézeleje volt, melyet I Fig. 92. ábra. Könyvalakú pályinkás bütykösök a Déri múzeumban. Buchartige irdene Flasche. Déri Museum. nem ittak meg, hanem fájós tagok megkenésére, orvosságnak használták. A pályinkát és égettbort az égettborosok főzték és az asszonyok összeszedték és a piacon árusították. De adóztak a város» nak. „Az égettboros asszonyok instanciájára határozza a városi tanács, — 1666-ban, ez esztendőben is csak húszan legyenek, a summát is aszerint fizessék, többel nem szaporítjuk.

1 Három év múlva, tehát 1669-ben eggyel felemelik számukat, határozván : Az égettborosok legyenek számszerint 21, Ferenc Deákné adjungáltatik s annuatim fizessenek 380 Rhenes forintot.

2 1676-ban az égettborosok száma 25. Mindenik adjon különkülön 20 Rhénes forintot, felét Szent György napjára, felét 1 Városi jegyzőkönyv. 1666. 256. DVL. 2 Városi jegyzőkönyv. 1669. 380. DVL.