Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

338 ülnek. Eltemetik a nem kevés maradékot. Isznak. Elmennek. Kerülnek egyet estig. Délután egész víg az élet. A békák ropognak, a pisztolyok szólnak. Ha egy kis szünet van, nóták töltik ki. Ünnep volt ilyenkor régen a debreceni kertben. Víg ünnep. Még fent van a nap. A szedést elvégezték. Mosdanak, öltöznek a leányok, asszonyok. A férfiak a kád és a hordó körül foglalatoskodnak. A gazda fáradhatatlan a tréfában és a bor kínálgatásban. Sokat foglalkozik a fejir cselédekkel. Ma neki szabad, a gazdasszony megengedi. Igaz, hogy gazduram nem is nagyon kérdi. Egyik hordó a másik után telik. Minden hordó mellé egy törköt löknek ki. A szekér már jön is a mustért. A sógor intézkedik. Megkötik egy kővel a szekér hátulsó kerekét, leveszik a saroglyát, odatámasztják a korcsolyát. Mennek a hordóért. Fűdugóval jól bedugják, megfogják, kihajtják. Korcsolyára fordítják, erősen megfogják, felhajtják. A végét belökik. Egy fiú felemeli a korcsolya végét. Két ember a szekérre ugrik. Na szegjítek befele ! — szól a gazda. Addig nyiszálják jobbra, balra, a hordó előremegy. Jól van ! — hangzik kórusban. Egy kéve venyigét tesznek két oldalt mellé. Tágítsd meg a dugót benne ! — Jöhet a másik. Ezt is felteszik, megkötik, mehetnek haza. Abroncshúzót, kalapácsot vigyenek, mert lerúghatja az abroncsot, mondja az előrelátó gazda. — Itt van, mutatja a vincellér. Meleg napon a bor hamar forr, ilyenkor a dugót kiveszik belőle és pipát tesznek a hordóba. Ez napraforgó kóró, bele kiszedve, derékszögbe összetéve. A hordóba szolgáló rész 30—40 cm., a másik 20 cm. Gyors esetben nem is hajtják meg, hanem vesznek hosszú üres napraforgó kórót, dudu-t dugnak bele és így biztosítva van, hogy a must rázásközben nem fut ki. Otthon négy ember a szekérről leveszi, Boreresztő kötéllel a pincébe leereszti, az ászokra gördíti, hogy felső lyuka pontosan felül legyen. Az elejét felpóckolja, hogy forrás után a seprű ne az akna szájához folyjon, hanem hátra menjen. A dugót kiveszi és pihenni hagyja. Kivesz belőle, forrásra helyet hagy. A must egy darabig édes, később csípős lesz, ha forrni kezd. Ha nagyon erősen forr, egy kivájt disznótököt tapasztanak rá, és ebbe pötyög, nem fut ki. Odakint a kertben a jókedv csak emelkedik. Esznek, isznak. A cigány is megkerül újra. Most már vígat húz. Táncra kerekednek. A fiúk a leányokat, a férfiak a menyecskéket táncoltatják. A taposó a kádban a szőlőn tácol oly dübörögve, hogy majd kirúgja a kád fenekét. A szomszéd is átjön. A szomszéd asszonyt hívja meg. Szépen, lassan, öregesen járják. Jönnek a fiúk a szekéren, belevegyülnek a táncolók közé, a csősz a vincellért ugratja, a gazda pedig azzal a szabadkozással, hogy ,,a magam