Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

308 találkoztam évtizedek óta folytatott járásom-kelésemben, aki nem eszi a tejet és a tejtermékeket. A Tiszántúlon mégis fejték a tehenet, juhot és a tejét felhasználták. A tehenet oldalt, a juhot hátul fejik. Eszközei a fejőrocska és a szűrő, tejescsuprok. A tejet elsősorban forralva ették. Főképpen kisgyermek, asszonyok eledele volt. A forralt tejbe kenyeret hánytak. Mindig tördelték és sohasem késsel aprították a kenyeret. A néphit szerint ha késsel aprítják a kenyeret a tejbe, véres tejet ad a tehén. Ha a nagyocska gyermek megkísérelte késsel aprítani, a kezére vágtak és elvették tőle a kést. A tej nagyon kényes portéka. A tisztátalanságot nem tűri. Ha az edényeket nem mossák ki, összemegy, vagyis ha forralFig. 80. ábra. Köcsögfák a Tiszántúlon. Déri múzeum. Milchtopfhalfer aus dem Tiszántúl. Déri Museum. juk túrós lesz. Ezért a tejjel bánó asszonyok a tejescsuprot elébb forróvízben jól kimossák, aztán hidegvízzel jól megszítatják, végül kirakják szellőzni és száradni az udvarra. Szájával lefelé a léckerítés léceibe húzzák, vagy a ház előtt köcsögfát állítanak fel és erre teszik szellőzni a tejescsuprokat. A köcsögfa nagyon egyszerű szerszám. Egy két méter hosszú ágast a földbe ásnak, 6—7 helyen kifúrják és egy-egy 40—50 cm. hosszú fogat erősítenek bele. Erre aggatják a tejescsuprot, szájukkal lefele a fogakba húzzák. Ennél a legegy-