Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

293 kiverik. Ezt a 'munkát kiverésnek nevezik. Egyik-másik mester a kiveréshez' kiverő fát használ. A csonkakúpalakú fának a nyelét markába fogja és a vastag részével üti a tésztát. Kiverés után a kiformált tésztát a gárbdeszkára rakják szét, ha egy deszka tele van, a gárbfokokra teszik, addig gyűjtik, míg érdemes érte a kemencét befűteni. A kemence olyan boglyakemence, mint amelyikben a kenyeret sütik, csak alacsonyabb és a feneke szélesebb. A kemencét jobban be kell fűteni, mint a kenyérnek. A kiformált mézestésztákat pléh-re (pléhtepsi) teszik. Négy pléhet tesznek be a kemencébe. A pléhek mellett a baloldalon tűz lángol. A mézes nyitott ajtónál sül, a kemence előtt állandóan ember ül, szemmagasságban belát a kemencében, forgatja a tepsiket, tesz néhány vékonyra hasított hosszú szilánkot a tűzre, hogy lángoljon. A tészta hamar sül, pirul. Ha megsül, kirakják, hogy meghűljön. Ez Fig. 65. ábra. Debreceni mézestányér magyar címerrel és koronával. Debrecener Lebzeltenteller mit dem ungarischen Wappen und der Krone. Fig. 66. ábra. Debreceni mézestányér magyar címerrel. Lebzellenteller aus Debrecen mit dem ungarischen Wappen.