Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

267 szőr sárból csinálja. Mivel könnyen törik, egyszerre 3—4 darabot csinál. A ház hátulsó falára tapasztja fel, ha jól megszáradt, egyenesen leválasztja. Mivel ez könnyen törik, nehéz, erősebb anyagból csinálják. Egyidőben a fazekasmesterekkel csináltatták és kiégették. Újabban pléhből csinálják. Most megnézi az órát, hogy mikor ment be a kenyér. Egy jó negyed óra múlva felfogatja. Ez abból áll, hogy az előtétet leveszi és a kemenceszájába egy kis lángoló tüzet rak. Addig tüzel, míg a kenyér héja szépen meg nem pirul. Ha megpirult, felteszi az előtétet és sül tovább. Egy félóra múlva kiveszi a kis cipót és a teknő végébe egy ruhával betakarja, hadd puhuljon a haja. Egy óra múlva kiviszi a dedcipót az udvarra hűlni. Most előveszi a zsírral összegyúrt tésztát. Kiteszi a nyújtótáblára, ellapogatja, kiszaggatja nagy elipszis alakra, vagy pohárral kerekre szaggatja, a tetejét késsel megvagdalja. Juli a tepsit már előkészítette, a belsejét zsírral megkente. A tepsibe rakja ezeket a pogácsákat, egy tojásba mártott tollal a tetejét megkeni, beteszi a kemencébe a dedcipó helyére és már sül is a mónárpogácsa. A gyermekek megint itt vannak és a cipók iránt érdeklődnek. Az anyjuk kiveszi a cipót a ruhából, Fig. 45. ábra. Kemenceelőte cserépből égetve. Irdener gebrannter Ofenschirm. kettévágja. A belét kikanyarítja, megkeni körül, felül disznózsírral, összeteszi, hogy a forró kenyeret hadd járja jól át. Majd megsózza és odaadja a gyermekeknek. Ezek jóízűen majszolják a friss, meleg zsíroscipót. A pogácsa % óra alatt megsült, kiszedi, egy szakasztókosárba behányja, betakarja. A három óra eltelt, a kenyér is kisült. A gazdasszony veszi a szivanót, kihúzza vele a kenyeret. Körülnézi, ölébe veszi, megkopogtatja a fenekét, hogy jól átsült-e ? Olyan, mint a dob ! mondja büszkén. Juli leteszi a padkára egymásmellé, hadd hűljenek. Egy félnap múlva kiviszik a kamarába. így készül a jó foszlós felhasadt alföldi kenyér, amelyet az utazó külföldiek, de a belföldi fogyasztók is nem győznek eléggé dicsérni. Egy régi rigmus pedig leonin sorokban igy dicséri: Jó puha, jó foszló Kenyeret tud sütni Szoboszló ! Némelyik mégis kifut, ez a futása mindig zsengés, máskor