Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

194 darab a csigacsináló. A fő alak a tüköroszlop kiképzés, melyre felül egy hatalmas mintás virágdíszítést ültetnek, amely vagy késsel ki van szedve, vagy be van nyomkodva, vagy gipszmintával kinyomva. Mindezek tetejében a stilizált tulipán. Pipás munka, mert a pipás szeretett gipszmintával dolgozni, hiszen a pipát is ilyennel nyomta ki. Valamennyi mázolva van. A máz színe barna, zöld, fehér, krém- vagy csontszín. Mind kiképzésük tekintetében, mind a máz szép élénk színe miatt egyik legkedvesebb cserepeknek kell tartani, a magyar népies kerámiából. Rovátkáit a máz befolyta, így a tésztát nem képezte jól ki, dolgozni is nehéz volt rajta. Inkább dísznek tartották, de csigát nem igen csináltak rajta. Legtöbb a XIX. század második felében készült. A negyedik csoportba sorozhatnánk azt az elvétve talált fésüs-munkát, mikor a fésűs vagy csutorás szaruból készített kisalakú csigacsinálót, mivel ez inkább csak kivételszámban megy, nem állítottunk fel új csoportot számára. A csigacsinálás úgy történik, hogy a jó tojásos-tésztát jó keményre meggyúrják, kicipózzák, a cipók tetejét zsírral megkenik, nedves ruhába beteszik, hogy meg ne száradjon nagyon. Ezután szép vékonyra, mint a papír elnyújtják. A levél egy részét felcsavarják és rhrombus alakra vágják. Most mindenki vesz maga elé egy csipetet. Ezt egyenként ráteszi a csigacsinálóra úgy, hogy a tompa vége felfelé essék, ráteszi a penderítőt, arra csavarja, miközben végighajtja a csigacsináló rovátkáján. Ez által egy belül üres, kívül csavaros alakú tészta keletkezik. A leányok beszélgetés közben egyre-másra penderítgetik a csigákat. Ha szép, vékony, apró a csiga, akkor ízletes. Vastag tésztából készült nagy csigának restcsiga a neve. Magának a családnak kevés kell, maguk is megcsinálják. Ámde lakodalomra sok kell. Ilyenkor összegyűl az egész rokonság és egész nap, féléjjel csinálják a csigát. Mikor készen van, a legények cigányt kerítenek, táncraperdülnek, „letapossák a csiga végét." Ma Debrecenben a piacon is árulják tésztaárus asszonyok a csigát, sőt tésztagyárakban is készítik. Ez azonban korántsem olyan ízletes, mint a nagy gonddal, tudással és szeretettel készített házi csiga. Citromos, mazsolás-csirke. Ezt olyan becsináltra készítik. Levébe citromkarika szeleteket és mazsolát tesznek, esetleg egy pár babérlevelet, kis borsot. Vékony rántással megsűrűsítik. A debreceni ember a galambhúst — bár nem valami falós szívesen megeszi. A fiókát eszi, a vén nem kell neki. A galambot paprikásan, rántva és fokhagymás lével eszi. A paprikásnak elaprít hagymát, paprikát tesz a zsírba. Belehányja a feldarabolt galambhúst és főzi. Ha megfőtt megeszi. A rántott galambhúst ugy csinálja, hogy a besózott húst