Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

156 Ritka fehér gyolcsba jól összerágott, megcukrozott kenyeret kötnek olyan nagy csimbókba, hogy a kisgyermek szájába férjen és mikor a gyermek ordítva kéri a táplálékot, a szájába teszik. A gyermek ugyan kezdetben sírva tiltakozik a táplálás ellen, elfordítja száját, parányi öklével tolja el a különös csimbókot, később azonban gyomra legyőzi ellenkezését, szájába veszi és szopogatja a ruhába burkolt kenyérpépet, nem sír többet, hanem marad szépen. A gondos anya vigyáz rá, hogy a torkára ne szaladjon a csomó, azért pólyájához, vagy a bölcsőhöz köti egy madzagra és így biztosítja a gyermek életét. Vigyázni kell arra is, hogy tiszta legyen. Mert ha a gyermek szájából kiesik, a legyek százával lepik el. Ezért a szegény asszony napjában egyszer, sőt kétszer is új göböt csinál. Én úgy gondolom, hogy ez a göb a cuclik legősibb fajtájához tartozik. Ennél ősibb, mikor a gyermek a hüvelykujját szopja, de ez nem táplálja. A gyermek táplálkozásának egyik haladottabb fajtája, mikor a gyermeket ételre kapatják. Első étele a kenyér, jobbmódú helyen a kalács, melyet forralt tejben megáztatnak és ezt a lágy ázalékot rakják kanállal a gyermek szájába. A kisgyermek nagyon nehezen kap az ételre, az anyja csócsa néven ajánlja neki az eledelt. Kiskanálba veszi az anya, megfújja, megkóstolja, hogy nem forró-e, azután teszi a gyermek szájába. Iteti. A gyermek először kiköpi, sír, azután fanyar arccal nyeli le, lassan hozzászokik. Ha éhes, mondja : Tóta ! tóta. Az anya ölébe veszi, megcsókolja és mondja neki „Csócsa fiam csócsa ! — Messzire menny kakálni !" —- Hej a világháborúban a világ másik részére elhurcolt hajdúkatonák hányszor mondották egymásnak az olasz sziklák tetején, vagy Volhinia rengetegeiben : „Hé komám, emlékszel mit mondott ídesanyánk ? Most osztán be is tőtt a szava !" Ez egyhangú táplálékot gyakran változtatják húslevessel. Jóbbmódú helyen tyúkhúslevessel, szegény helyen marhahúslevessel. Ebbe is kenyeret áztatnak, úgy adják oda neki. Mikor már nagyobb, húst is kap, egy kis ,,pécsi"-1. Sőt a balmazújvárosi sváb anyák egy kis pálinkát is adnak neki, hogy had erősödjön. Szegényemberek szalonnát, sőt egyes esetekben rántottás kolbászt adnak a csecstől elválasztott gyermeknek. Ettől erős hasmenést kap, mely gyakran hosszas betegséget, sőt halált okoz. II. Nyerskoszt a magyar népnél. A nép már jóval előbb rászokott a nyerskosztra, mint Bicsérdy fellépett volna. A szükség kényszerítette rá. Télen, mikor nincs kereset, nincs ennivaló, egy kis tökmagon, vagy napraforgómagon élődik. Ezt vagy a mezőn az ég madaraitól szedi el, vagy elmegy tanyázni az ola j malomba, kap egy kis