Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

152 Meg kellett írnom végül azért, mert a magyar néprajz ezzel a fontos körével ezideig egyetlen kutató sem foglalkozott még, holott a rokon népeknek nagy irodalma van e tárgykörből. Nemcsak a táplálkozás anyagát gyűjtöttem össze, és írtam meg, hanem a főző, evőeszközöket is, miáltal a Déri Múzeum néprajzi anyagának idevonatkozó részét feldolgoztam. Amit tehettem, mind összeszedtem. Hiányai gyűjtésemnek úgyis vannak, mert a tárgykör fejlődik. És ha más hiányai vannak, tudassék annak is, hogy e tanulmány első kísérlet a magyar irodalomban. A magyar nép elszegényedése és a táplálkozás hiánya. Dr. Kerbolt azt állítja, hogy a magyar nép rosszul táplálkozik. Ennek nem a nyersanyaghiány az oka, hanem az, hogy a magyar asszony nem tud főzni. Én, és mindazok, akik a nép között forognak, ezt tagadásba vesszük, sőt az ellenkezőjét állítjuk, mondván a magyar asszony olyan jól tud főzni, hogy még abból a nagyon kevés nyersanyagból is, amihez jut, olyan ízletesen és egészségesen tud főzni, hogy mindenki elismerését érdemli ki. Az igazság az, hogy a magyar népnek nincsen meg a megélhetése, hiányos táplálkozásra van szorítva. Hiányzik a kellő mennyiségű nyersanyag. A háború óta ez a hiány nagyon kirívó. Ha az okokat keresem, a Tiszántúlon három okra vihetem vissza. 1. A nép elég oktalanul letért az önellátás alapjáról, rátért a pénzgazdaságra. A háború előtt mindenki ragaszkodott a termeléshez, főtörekvése az volt, hogy legalább annyit termeljen, hogy téli élelmezését fedezze. Kenyérnek valót vett, vagy azért dolgozott. Ha összegyűjtötte nyáron és ősszel, oly takarékosan bánt vele, úgy őrizte, mint az aranyat, mert soká lesz új. Most nem gyűjt, nem őrzi féltve, könnyen fecsérel, a pénz meg egyszerűen kimegy a kezei közül. Még rosszabb, ha nem is akar termelni. Régen vagy bérelt, vagy kért egy kis földet, itt a gazdával együtt viselték a rizikót, jó vagy rossz termés együtt áldotta vagy sújtotta őket. Ma azt mondja még akinek földfizetése van is : mindent megterem a piac ! visszaadja olcsó áron a gazdájának a bérföldjét, a pénzt elkölti és éhezik egész télen könnyelmű gondolkozásáért. Vagy odahagyva szolgálatát, jön a köz nyakára s enni kér. 2. Ámde napról-napra romlik a magyar nép ellátása, a javak aránytalan eloszlása folytán. A szegény nép keresethez nem jut, éppen azért kenyérből sem eszik eleget. Szinte sajnálatos olvasni, hogy hazánk legnagyobb kenvérmag termelő vidékén, az Alföldön olyan búzafelesleg van, hogy nem tudja a kormányzat eladni és tízezer mázsaszámra eozináltatja a dunántúli disznóknak. Addig az Alföld sok községében ezrével