Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A hortobágy-görbeháti középkori templom és temető - Tartalom

140 ülnök által a helyszínén hitelesített eredeti térkép felhasználásával készítettem. Úgy a megnevezett régi térkép, mint a nyomtatásban is olvasható határperi anyagban közölt tanúvallomások, replikák és ellenreplikák éppen ezt a helyet, némely alperesi újvárosi tanú által Kis-Szálkának is nevezett lapanyagot emlegetik az elepi templom helyéül (Kis-Szálka seu Locus praeteusae Ecclesiae) szólanak az ott talált épületfalakról, kriptáról és temérdek emberi csontról. Tehát félreértésből származhatott az az állítás, mintha a debreceniek a Kövecses-laponyagnak is nevezett Kis-Szálkát tartották volna Elep régi temploma helyének. Megjegyzem itt, hogy a nagy határper tanúi három kisebb halmot mutogattak Kis-Szálka néven a fogott bíráknak. Osztom t. barátomnak azt a véleményét, hogy a helyhez kötött hagyományok is könnyen szenvedhettek területi változást, ha az érdek úgy kívánta. Jelen esetnél azonban debreceni elődeink felfogása az elepi templom fekvésére nézve nemcsak hagyományon alakult ; hanem olyan tapesztalati tényen is, amely annak a tájéknak minden részét, zugát alaposan ösmerő, sokszor egész életüket a Hortobágy melléki pusztákon töltött pásztorok szájról-szájra átal adott megfigyeléseiből tevődött össze. A közelebbi elepi földön ha másik puszta templomhely is mutatkozik vala, amely 150—200 évvel ezelőtt még könnyebben felismerhető volt, az ellenfél pásztor tanúi bizonyosan előhozakodnak véle. Amiként a perben szereplő másik KisSzálkáról, másként Kövecseslaponyagról, amely újvárosi földön, a Kadarcs partján fekszik, valóban mondották is, hogy abban csak egy emberi koponyát, lábszárcsontot és némi tégladarabokat találtak, de semmi épületi fundamentumot. Vegyük figyelembe azt is, hogy sem Komáromi András Dózsa nádorról és a Debreceni családról írott értekezésében (Turul IX. évf.), sem Csánky Dezső a „Hunyadiak korabeli Magyarország földrajza" c. nagy művében a szerb despoták és a Hunyadiak debreceni uradalmát alkotott birtokok közt, sem más források nem említenek olyan falvat, amelyet Debrecen településének kutatói a Hortobágy—Kadarcs és Kösély vizek közének térképén Hortegyháza, Balmaz, Űjváros, Elep és Angyalháza (eredetileg Zomayon) közé tudnának elhelyezni. Mellőzve a váradi Regestrumban előforduló bizonytalan és nagyon vitatható helyneveket, Kösélyszeg, Kadarcskerülete és Kőudvar nevű birtokok jöhetnének különösen számításba. A két elsőről Szilágyi Erzsébet már idézett 1480. és Korvin János herceg 1494. évi oklevelén kívül tudtunk szerint nincs másutt említés a mohácsi vész előttről megmaradt írásokban. Jel- és tárgyi bizonyíték sincs, hogy valaha megült helyek lettek volna. Marad Kőudvar. A közeli Nádudvar példájára, mely már a váradi Regestrum XIII. század elejéről való peres eseteiben