Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A hortobágy-görbeháti középkori templom és temető - Tartalom

1$8 melyet a debreceniek a Kadarcs közelében a nagy per folyamán Elep régi templomhelyének neveztek, nem azonos a Szálka-ér, tehát a Kadarcs mellékága partján most megvallatott hellyel, amely nem is domb, hanem csak alacsony, dombhátszerű, településre alkalmas terep. Ellenben az eddigieknél nagyobb mérvben kell tekintetbe vennünk az egykori vízrajzi viszonyokat, mert az újabban összeállított települési térképeink világosan mutatják, hogy mind az ős-, mind a középkorban a települést azon a hatalma, sík vidéken a Tisza, az Árkus, a Hortobágyfolyó és a Kadarcs befolyásolták és irányították. E főbb települési irányvonalakhoz sorozhatjuk most már a Szálka-eret is, a Kadarcs hajdani mellékfolyóját. Nekem úgy tűnik fel, hogy Elep éltető ere a múltban is a Kadarcs volt, a középkori Balmazé pedig a Szálka-ér, melynek 30—40 m. széles, ma már begyepesedett száraz medrét, dacára markáns kanyargásainak, katonai térképeink csak nagyon felületesen tüntetik fel." Zoltai Lajos dr. ezen írásomra valóságos tanulmányszámba menő igen becses választ adott a „Debrecen.' november 18-i számában „Az elepi avagy a balmazi templom alapfalai kerültek-e felszínre ?" címen. Minthogy ez az újságcikk a vitatkozás során — mely az ügynek csak javára vált —- a kérdéses településekre vonatkozó históriai adatokat részletesen felsorolja, örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy azt jelen régészeti tanulmányom kiegészítéséül a mellőzhető első két rövid szakasz elhagyásával leközölhessem. Mind a szakember, mind a művelt olvasó e párhuzamos közlésnek csak hasznát veheti, a kérdés tisztázását pedig feltétlenül elősegíti. Zoltai írása így hangzik : „A múzeum legutóbbi ásatasával kibontott templomok ismertetésében Sőregi János t. barátom kérdésbe tette : vájjon az elepi, vagy a balmazi templom alapfalait találta-é meg ? Hát én megpróbálom megnyugtatni a kételkedőt arra nézve, hogy semmiképpen sem a régi elpusztult Balmazfalva temploma feküdt a most megásott helyen. Annak idejében én nem resteltem beismerni, hogy 1905-ben, amikor a Hortobágy folyó balpartján a vasúti állomás megett emelkedő Bivaly-, másként Árpád-halomban egy hármasosztású templom falait, néhány téglasírral és sok emberi csonttal együtt kiástam, tévesen tartottam azokat az egykori Máta temploma és népe maradványainak. Ez a megállapítás egészen természete« volt akkor. Hiszen a hortobágyi puszta északi és középső részét már régtől fogva Máta névvel különböztetik meg az ohati és a zárni résztől : a Bivaly-halomnak pedig a régibb térképeken Mátai-halom a neve. Ráadásul 1905-ben a tájékozódás legbiztosabb forrását a város magánlevéltárát Cerberus szigorúságával őrizte a kíváncsi érdeklődők elől Papp Ferenc nyugalmazott főjegyző. De mihelyt — tíz évvel később, szabad királyi városi rangunk 200 éves jubileuma emlékére — a titkos levéltár is megnyílt a törté-