Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)
Függelék - A hortobágy-görbeháti középkori templom és temető - Tartalom
134 antik világba visszanyúló mithologiai vonatkozásokat szoktak fűzni. Azokat a szerény leleteket, melyek a sírokról s általában a templomalap környékéről származnak, a 11. és 12. ábrán mutatjuk be s röviden ott ismertetjük. Dolgozatunk természetéből kifolyólag a templomalap, a temető, a táj, a kor, az eredet stb. ismertetése után megkíséreljük írásban és részben rajzban is egy ártéri középkori egyházas falu rekonstrukcióját. (13. ábra.) Az idevonatkozó legújabb tanulmányok, melyek alapján ezt elvégezzük, 2 4 nincsenek ugyan teljesen egy véleményen, de bizonyos, hogy a terepviszonyok nagyban befolyásolták az építkezés módját, formáját. Ha igaz az, hogy a középkor első századaiban a sátorozás a pogányságot, a házbanlakás az egyén keresztény voltát jelentette, úgy egyházas településeinkben a templom körül az ősi jurtokat, a tiszta, kényelmes nemezsátrakat már nem, vagy csak igen kis számban kell feltételeznünk. A falu körüli nyári szállások azonban aligha lehettek mások. A könnyen összeállítható és szállítható sátoron kívül minden más helyhez kötött hajlék formában, kivitelben a talajhoz alkalmazkodott. Magasabb fekvésű száraz terepen földbeásott télilakásokat is építhettek, alacsonyfekvésű, nedvestalajú, árvízjárta vidéken más mint sövényfalu tapasztott sátor, szálfakunyhó, nádház, sövényház, mindkettő ágasokkal, utóbbi talpgerendával esetleg alacsony cölöpökkel is, nem állhatott fenn. Valamennyit kívülbelül sárral tapasztották. Hogy a görbeháti falu házai milyen anyagból készülhettek, erre választ ad az a körülmény, hogy a közelben nagyobb nádasok és ligetes erdők voltak és az a másik eshetőség, hogy tavaszi vízjárások idején a Szálka-ér medrét el is hagyhatta. Putrik helyett tehát nádfedeles felszíni hajlékokat kell feltételeznünk, egy-két kerek hegyes kunyhót, apró, alacsony, négyszögletes, egysejtű házakat, melyek a jószág ellen különkülön nád- vagy sövénykerítéssel voltak körülvéve. 2 5 Ezek a kis telkek rajban csoportosulva vették körül a zömöktornyú templomocskát, melyet temetőjével együtt erősebb nád- vagy sövényfal övezhetett. Közelben-távolban domborodhatott egyegy öreg mocsári tölgy is magánosan, meghagyva a delelő nyájnak, a folyó kákás partján pedig néhány bödönhajó, vesszővarsa és távolabb a kanyarban vész vagy cége vonala látszhatott... A világtól sokszor elzárt lakosok élete nehéz küzdelem lehetett. A vizeken halásztak, vadnak tőrt vetettek s szilaj jószágaikat komondorok segítségével védték a lápi farkashadtól. Télben a cudar hidegtől, tavasszal-nyárban a szúnyogtól, majd a tespedtvizű fenekek bűzétől sokat kellett szenvedniük. Papjukat, ha ugyan közöttük lakott, bizonyára a világot
