Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A hortobágy-görbeháti középkori templom és temető - Tartalom

132 Nem volna érdektelen megvizsgálni, hogy a magyar rögre átültetett latin-germán templomépítészeten mi a magyaros vonás? Mit adott hozzá a turáni temperamentum, az ázsiai szellem formában, díszben? Mert természetes ugyan, hogy az ősi áldozóhelyek a kútfőknél, vízparti ligeteknél hatástalanul és nyomtalanul elgyepesedtek, de a magyar monumentális építészetnek mégis csak kellett felvennie valamelyes egyéni sajátságot, mint ahogy 100%-ban tipikus magyar szent pl. a mi kegyes, erényes, hitbuzgó Szent Imre hercegünk, mert — mint ismeretes — vadászó mulatságon egy vadkan áldozata lett. (Szőnyi, Régi magyar templomok c. művében már súlyt helyez ezekre a szempontokra is.) Abb. 11. ábra. Leletek a hortobágy-görbeháti középkori temető sírjaiból : 1. III. István (1162 1172) ezüst obulusza az 1. sz. feldúlt sírból. — 2. Füles pityke ezüstből az 1. sz. sír földjéből. — 3. Hajgvűrű bronzból. Seres juhász találta emberi csontok közt. — 4. Agyagkarika a faltörmelékből. 5. Kovácsolt vasszeg a faltörmelékből. — Valamennyi x/i n

agyságban. A görbeháti templomhoz a honi hasonlókorú templomok közül közel állanak a simái,

1

8 a börzsölyi

1

9 és a debrecenkörnyékiek közül a Zoltai által feltárt zárni, külső gúthi és monostori templomok.

2

0 Téglasírjainkhoz hasonlítanak a kalocsai kősírok, melyeknél a koponya külön erre a célra kivájt kőben feküdt.

21 Hasonló téglasírokat talált Debrecen környékén Zoltai,

2

2 legújabban Székesfehérvár környékén Marosi Arnold.

2

3 Bizonyára valamivel be voltak fedve, melynek nyoma csak a 7. sz. sírban