Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)
Függelék - A hortobágy-görbeháti középkori templom és temető - Tartalom
127 Meg vagyok győződve, hogy ez összevetés által elgondolt különbözőség'a földrajzilag elkülönült települések között még kiegészítésre és bővebb magyarázatra szorul. Bizonyos, hogy a két falucsoport közti különbség az elpusztulást illetőleg, bár mindkét részről kivételek vannak, lényegében mégis szembeötlő. Azért ha valaki e tény alapján a nagy ártéri puszta magyarázatául nálamnál elfogadhatóbb elméletet állít fel, megoldási kísérletemet szívesen elhallgatom. Addig azonban hiszem, hogy Európa egyik legnagyobb árterülete elsősorban kedvezőtlenebbre vált természeti viszonyai miatt lett pusztává s maradt mind a mai napig annak. Zoltai bizonyosra veszi, hogy a tatárok (1241) minden falut felperzseltek, de a lakosság jórésze mégis megmenekült. 10 Valóban erdős vidéken ellenséges hordák a lakosságot lemészárolni nem tudták. Az alföldi erdők, mocsarak — mint refugiumok — nélkül a magyarság kipusztult volna. De pusztult akkor is, ha elhagyott szállásaira rövidesen vissza nem térhetett. Sokkal több kárt tehetett a középkori lakosságban a XIV. század közepén fellépő és többször megismétlődő döghalál, mely az ártéri egészségtelen területeken nagyobb mérvben dühönghetett. Később a török hadak pusztításai, különösen az 1593—1608-i hadjáratok és Szejdi pasa 1660-i hadviselése tetőzték be az emberirtást. De mindezekkel az eseményekkel még nem tudjuk teljesen megmagyarázni a szóban forgó középkori falvak teljes eltűnését, hacsak jelentős tényezőként előtérbe nem állítjuk az ártéri területeknek kedvezőtlen, a telepeseket lassan felemésztő természeti viszonyait, melyeket már fentebb részleteztünk. Mindezek a jelenségek a magyar Alföld anthropogeografiai kutatásainál feltétlenül figyelembe veendők, különösen ha nem csak a statisztikai számadatok tengerén hajózunk, hanem e mellett magát az életet is vizsgáljuk. Ilyen tájba, ilyen természeti viszonyok közé, ilyen nem éppen rózsás, hanem inkább küzdelmes, nehéz világba kell tehát gondolnunk azt a parányi kis falut, mely a Szálka-folyó partján, tömzsi templomával, pontnyi szerény helyet, szorított ki magának az ősmagyar településtörténet egyik kései lapján. Abból, amit azon a helyen jobb sorsra érdemes elődeink müveitek, ásatásunkkal nem sokat tudtunk meg. Nem hagyták reánk beszélő bizonyságul fegyvereiket, eszközeiket, házi tűzhelyüket. Csak az maradt meg, amit az új hit ereje készíttetett velők : a téglatemplom, annak is — mintegy szimbólumképpen —- csak a fundamentuma... És megmaradtak körülötte azon ősök csontjai, akik a kis templom nagy lapos téglái alá elvénhedt pogányságukat temették. ..
