Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A hortobágy-görbeháti középkori templom és temető - Tartalom

12 5 is, ha tüzelő anyagul — more nomadico — fa helyett állati trágyát vagy nádat használhatnak. A telepeseket ilyen körülmények közt a legközelebbi erdőzónák vonzzák, melyek felé elhúzódnak, lassan ott hagyva elődeik szállását még akkor is, ha ott a kegyeletes buzgóság már templomot is emelt. E feltételezés után felemlítek egy másik igen fontos körülményt is, különösen a tiszai ártereket illetőleg. Ismeretes, hogy nyár szakán mocsaras, vízállásos helyeken a rothadó növényzettől megbüdösödött víz amellett hogy az emberre-állatra elviselhetetlen szunyogfajok milliárdjait termeli, bűzhödt, nehéz szagával fertőzi à levegőt és mindenféle betegségeket zúdít az ember nyakára. Éltes öregek, akik még a Tisza szabályozás előtti hortobágyi állapotokra visszaemlékeztek, el nem mulasztották hangsúlyozni a pusztának nyári időben fellépő tűrhetetlen kellemetlenségeit. Szabad legyen ezen a helyen az illetékesek figyelmét felhívnom arra a körülményre, hogy a tiszai ártereknek és így a Hortobágy-pusztának is a középkorban benépesült erdős tájai nem kizárólagosan háborús dúlások és nehéz járványok miatt néptelenedtek el, hanem azért is, mert a kedvezőtlenre vált megélhetési és természeti viszonyok az ottmaradást lehetetlenné tették. A falvak kiélték a vidéket ; az emberek összegázolták,, elférgesítették a telepet ; kiirtották a nyárban enyhet, télben tűzifát adó erdőket. Élelemhiány, az ezt követő testi és lelki legyengülés, gyermekhalandóság stb. arra késztették, hogy vagy a keleti erdőzónák vagy a Tisza felé, a parti dünék lankáihoz húzódjanak. A Tisza halászó vizei mentén természetszerűleg apró falvak, a keleti erdőségek felé vonult talán nagyobb tömegekből, a Cholnoky által nevezett „energikus helyeken" (vásárhelyek, gazdasági centrumok) nagyobb telepek, idővel városok alakultak.

9 Középen maradt az egészségtelen nagy síkság, az ártér, lakatlanul, pusztának. A kialakulás ilyen felfogása mellett természetesen a töröktatár hadak által okozott pusztítások történeti tényét nem akarom itt kétségbevonni, hanem csak arra akartam rámutatni, hogy különbség teendő az Alföld azon részei közt, melyek mint tökéletes síkságok a Tisza kizárólagos árterületei és azon részei közt, melyeken az alluviális löszhátak és lösszel borított egykori homokbuckák alkotják a tájat. Amazokon, tehát a sík árterületeken, mint a Hortobágy-puszta is a háborús dúlások mellett különösen a kedvezőtlen természeti viszonyok okoztak elnéptelenedést, emezeken azonban mint mindenkor ideális települési helyeken, kizárólagosan a hadviselő tömegek irtották és kergették a telepeseket. Magától értetődik, hogy amott a két tényező hatása következtében az elpusztult állapot tartósabb, jórészt napjainkig megmaradt, emitt csak a dúlások megszűn-