Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)
Függelék - A hortobágy-görbeháti középkori templom és temető - Tartalom
106 csontokkal vagy téglatörmelékkel, téglafallal jutalmazzák. Ha már becsesebb nem akadt, az utóbbira is szüksége van a pásztornak, mert náddal kerített pusztai konyhája, az ú. n. „vasaló" földjét ezzel rakja ki, hogy a tűz körül a föld ne égjen fel, mert akkor könnyen felporzik és esőben sár, szárazság idején nagy por lesz benne. Rendszeretőbb ember a vasaló és kunyhó között is készít téglagyalogjárót. Bizonyos, hogy mindezek az állapotok és pusztai kultúrigények kedvezően segítik elő a régészeti lelőhelyek feltalálását. Az Országos Erdészeti Egyesületnek az Alföld fásítása ügyében már évekkel ezelőtt megindított akciója új lehetőségét szolgáltatta a pusztai régészeti lelőhelyek megtalálásának. Ugyanis ez akció folytán Debrecen városa is szabályrendeletet hozott, melynek folyományaképpen a hortobágypusztai pásztortanyák fásítását is elrendelték. Ennek köszönhető a hortobágy-görbeháti középkori templom alapjának felfedezése, helyesebben mondva, ez a fásítási rendelet adott módot és alkalmat egy értelmesebb juhászszámadónak arra, hogy a kincskereső vagy téglaszedő nyáj őrzők által már régen ismert, de szakember által meg nem figyelt templomhelyről a Déri Múzeumnak jelentést tegyen. Ez az értelmes pásztorember Seres Sándor Birinvi Imre debreceni földbirtokos számadójuhásza volt, kinek tanyája a Hortobágy-puszta keleti részén, az ú. n. Görbeháton, a Szálka-ér jobbpartján fekszik, a Szálkahalomtól DK.-re 1% km., a hortobágyi csárdától KDK.-i irányban 8 y 2 km., míg Debrecen városától NyENy.-i irányban légvonalban 28 km. távolságra. Mikor Seres juhász 1934 tavaszának elején az említett fásítási rendelet értelmében kunyhója körül kőrisfacsemetéket ültetett, a leásott gödrök egyikében téglák és emberi koponyák törmelékére s abban egy bronz hajgyűrűre talált. A fiatal számadó megfigyeléséről ápr. 17-én személyesen számolt be a Déri Múzeumban. Április 19-én már kiutaztam terepszemlére és próbaásatás eszközlésére. Mind a terepszemle, mind a kutatóárkokból embercsontokkal együtt előkerült téglák méretei valamely elpusztult középkori templomról tettek tanúbizonyságot, melynek rendszeres feltárását az akkori őszi ásatások közé vettük fel.
